Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: Ady lett életem örökös kísérője 2. Boros Zoltán vallomása életéről, nemzedéke küzdelmeiről (beszélgetés)
Molnár Imre stílusban épült kúriának sok emléke van a múltból. Most javasoltam, hogy vegye meg a Csemadok kultúrotthonnak. Böszörményi Pista a Hitelben írt is erről egy cikket, a házat lefényképezte. Az épület alkalmas arra, hogy kultúrközpont legyen, 8 nagy helyiség van benne, nagy termekkel, alatta két hatalmas bolthajtásos pince van, amelyek még színielőadásokra is alkalmasak lennének. Boldog lennék, ha ez az épület, egyszer kultúrcélokat szolgálhatna. Megérdemelné, mert történelmi emlékekben rendkívül gazdag ez a kúria. Ott lakott Vécsey Károly tábornok, fiatal korát ott töltötte, ott tanult meg valamit magyarul, ott nevelődött magyarrá, azért vállalta a mártírhalált. Ott vendégeskedett Mikszáth Kálmán több alkalommal is, nagyapámnál Fornet Jenőnél. Móricz Zsigmond bácsi is volt a ház vendége, amikor 1927-ben közöttünk, a Sarlósok között járt Gömörben. Mécs László, Balogh Edgár, Győry Dezső és barátai számtalanszor voltak a feledi Öregházban. Már a múltban is egy igazi kultúrotthon volt ez az öreg kúria. * Hogy merült fel Önben a Sarló-múzeum megszervezésének a gondolata? — A Sarló-múzeum az én kultúrgyermekem. Kezdettől fogva gyűjtöttem a Sarló emlékeit. Ezt rendezve tároltam otthonomban. A háború alatt följelentés érkezett ellenem, jórészt hazug vádakkal, 1941-ben, mikor az orosz háború kitört. Akkor nagyon rossz fiúk lettünk, mi Sarlósok. Egy Harsányi József nevezetű miskolci hadbíró-ezredes barátomnak a segítségével tudtam megmenekülni a megpróbáltatás alól, és akkor sok iratomat kénytelen voltam megsemmisíteni, így Fábry Zoltán, Balogh Edgár, Győry Dezső akkor kompromittálást jelentő leveleit, már az ő érdekükben is. Fontos könyvek (Masaryk-kötetek) a rejtegetésben tönkrementek. De sokat meg is mentettem belőlük. Harsányi József volt A Mi Lapunk egyik előfizetője és ezért ismert minket. Én küldtem neki A Mi Lapunkat borítékban Miskolcra. Ő is meghalt, most már nem él a családjából senki sem. Neki sokkal tartozom, hogy nem kerültem munkatáborba és nem vittek esetleg a frontra vagy munkaszolgálatra, és e helyett beosztott magához a hadbíróságra. Ő megismerte a mi igaz és segítőkész magyarságunkat. Az emlékek közül tehát sok megmaradt így is, mert több dokumentumot eldugtam a könyveim között. (...) A gyűjtemény kiterjed az összes szlovákiai ifjúsági mozgalomra és annak tagjaira. Ma a gyűjtemény már a csehszlovákiai, sőt erdélyi kisebbségtudományi jellegű kutatások forrásává vált. Rendszeresen fogad kutatókat Amerikából, a Szovjetunióból, Kárpátaljáról, Erdélyből, Délvidékről és itthonról. Innét persze a legkevesebb az érdeklődő. * Hogyan látja most a szlovákiai magyarság jövőjét, a magyarság jövőjét? — Minden kisebbség — Közép-Európában is és mindenütt — veszélyben van. Az asszimiláció hatásának nagymértékben van kitéve. Az alkalmazkodás és a tűrőképesség most már mindig kisebb és kisebb. Ezért roppant nagy intenzitással kell velük foglalkozni, hogy identitástudatukat ne veszítsék el. Most a rendszerváltás után talán a friss szellő egy kicsit újból fellángol. Ez ad reményt arra, hogy az elveszettek is visszatérjenek a nyájba. Okosan gondolkodva és politizálva a jelenlegi szituációt megfejelve, talán el tudjuk
