Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - MŰHELY - Tóthpál Gyula: Beszélgetés Bogoly Jánossal
Beszélgetés Bogoly Jánossal • Szerintem a Felső-Bodrogköz kulturális és társadalmi élete rossz „lelki- állapotban” van. Mit tehetnének a régióból elszármazottak (pl. Dobos László, Palágyi István György, Bodnár Gyula, Kövesdi Szabó Marika, Kulcsár Ferenc, Szűcs Béla, Török Elemér, Mihályi Molnár László, Palágyi Lajos, Varga Béla és a többiek) azért, hogy Királyhelmec valóban e tájegység „igazi" kulturális központjává váljék... — Tanácsot, megoldást nem tudok és nem is akarok adni. Úgy vélem, hogy mindenkinek magának kell tisztázni identitástudatát, hovatartozását és az esetleges lokálpatrióta vonzalmait. A névsor, amelyet elém raktál, impozáns, szívemhez közel álló, hisz másodikként szerepel benne testvérem (Palágyi István György, a Csehországi Magyarok Szövetségének elnöke) és sok más személyiség, akiket nagyon tisztelek. Ők valóban sokat tehetnek mint közéleti emberek, divatosan mondva „lobbisták” szűkebb hazánkért, de ne érezzék magukat sértve, ha azt mondom, hogy legtöbbre azok képesek, akik itt maradtak, és vállalták a mindennapi sorsközösséget a többi lakossal. Ezért egyszerre tudok örülni az elszármazottak alkotásainak és a fiatal diplomások lelkes lokálpatrióta záródolgozatainak. • Polihisztorként hűséges maradtál a régióhoz, ahol születtél, élsz és alkotsz... — A hűséges jelzőt elfogadom, a polihisztort kevésbé. Nem pusztán valamiféle álszerénységből, mert igaz, hogy érdeklődési köröm sokféle, de ezt a feldolgozott terület kicsinysége nagyban kiegyenlíti. Azt viszont nem tagadhatom, hogy mindig is élt és él is bennem egy késztetés az iránt, hogy minél többet megtudjak és közöljek szűkebb régiónk múltjáról és jelenéről, azokban a tárgykörökben, amelyekben úgy-ahogy el tudok igazodni, viszonylagos biztonsággal mozogni. Mivel nem adatott meg nekem, hogy valahol elolvassak ilyesmit, kénytelen vagyok én megalkotni és közkinccsé tenni ezeket az adatokat, tényeket és összefüggéseket. • A beszélgetést köszönöm: Tóthpál Gyula
