Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - Hódi Sándor: Háborús napló (regényrészlet)
Hódi Sándor úszni a szennyes árral az ismeretlen partok felé, úgy tűnik, pihenő nélkül, a kifulladásig. Ada, 1999. június 10. BOMBÁZNAK! Aztán vacsora közben a feleségem a konyhaablakon kipillantva furcsa fényre figyelt fel. Egy-két percre rá szokatlanul mély dübörgés hallatszott. Ez nem a jugoszláv légierő repülőinek a szokásos zúgása volt. A dübörgés olyan mély, mintha magából a pokolból jönne. Eszeveszetten a teraszra rohantam, és az eget bámulva csavargatni kezdtem a nyakamat. Az ég felhőtlen volt, éppen- hogy csak bealkonyodott. Egy fénycsóvát láttam észak felé haladni, ugyanakkor a dübörgésről ítélve több gép délnyugati irányba távolodott. Mintha valahonnan ismerős lett volna ez a dübörgés számomra, holott bizonyíthatóan soha életemben nem hallottam hozzá hasonlót. A gyomrom összeszorult az izgatottságtól. Valami soha nem tapasztalt érzés kerített hatalmába. A feleségem kicsapta az ajtót, és felkiáltott: — Gyere, már bombáznak! Lerohantam. A Duna Tévé rendkívüli híradásában közli, hogy Jugoszlávia bombázása megkezdődött. Nagy izgalommal tárgyaljuk az eseményeket. A hírek után ismét felmegyek a teraszra, és az eget kémlelem. Még mindig dübörögnek a gépek. Valami egészen szokatlan érzés kerít hatalmába. Itt most valami rendkívüli történik, valami eddig elképzelhetetlen. Képtelenségnek tűnik, hogy a NATO-gépek bombázzák az országot. Eljött volna az igazság órája? A szerbek bombázásával kíván a történelem pontot tenni ennek a véres századnak a végére? Ennek a légi ármádiának a megjelenése netán a trianoni tévedés beismerése lenne a szövetségesek részéről? Vagy 6609 órával 2000 előtt új lapot nyit a történelem? Jugoszlávia bombázásával kezd formálódni a Jalta utáni világrend? Ki tudja? Mindenesetre tisztában vagyok vele, hogy a repülőgépek vészjósló dübörgése gyökeresen megváltoztat mindent körülöttünk. Megszólalnak a légiriadót jelző szirénák. Vijjogásuk hátborzongató. Egyik alig 50 méterre a tűzálló laktanya tetején szól, a másik a városháza felől hallatszik, kisvártatva a város szélén levő ipartelepek szirénái is megszólalnak. Lent az udvaron emberek rohangálnak különböző irányba. Vannak, akik batyut szorongatnak a hónuk alatt, kocsiba vágják magukat és elinalnak. Gondolom, Magyarország felé veszik az útjukat. Reménytelen, mondom magamban, a hadköteles férfiakat nem engedik át a határon. A SZERB NYAKASSÁG Sehogy sem tudok napirendre térni a történtek fölött. Vajon miért került sor a légicsapásokra? Miért nem sikerült az utolsó pillanatban nyélbe ütni valamiféle megállapodást? Slobodan Milosevic jugoszláv elnök és Richard Holbrooke amerikai különmegbízott megbeszélésein az történt, amit a párizsi tárgyalásokon már világosan lehetett látni: Jugoszlávia inkább vállalja a nyugati világgal való
