Irodalmi Szemle, 1999

1999/1-2 - MŰHELY - Tóthpál Gyula: Beszélgetés Bogoly Jánossal

Beszélgetés Bogoly Jánossal

sorolnék, mert attól félek, hogy ki találnék hagyni valakit, aki ezt nem érdemli meg. A felsoroltaknak köszönhetek számos szakmai gyakorlatot, részvételt tudományos konferenciákon, találkozókon, közlési lehetőséget és szakirodalmat — többnyire önzetlenül. Az írásos ismeretterjesztés mellett immár két éve folyamatos lehetőséget nyújt számomra a sátoraljaújhelyi Zemplén TV, ahol társszerkesztőként a Barangolás nevű sorozatban módom van az audiovizuális közlésre is.

• Az említett területen van-e szellemi utánpótlás?

— Eredményt, tehát publikációs tevékenységet felmutatni tudó még nincs, ha csak ide nem számítom a „külsősöket”, tehát azokat a szerzőket, akik nem itt élnek, de foglalkoznak ezzel a régióval. Viszont egyre szaporodik az olyan egyetemista vagy főiskolás fiatalok köre, akik szakdolgozatuk témájául a szű- kebb szülőhazájukat választják. Remélhető, hogy ezek a munkák nem maradnak az íróasztalban, és alapját képezik majd a további kutató és ismeret- terjesztő munkának.

• Nemrég jelent meg a legújabb könyved, a Templomaink, amelynek a kiadása kissé elhúzódott.

— A késésnek ebben az esetben örömteli oka volt. Ugyanis a Magyar Köztársaság Művelődési Minisztériuma pályázati pénzeihez nagy összeggel járult hozzá a svájci Glaube in dér 2. Welt, ami Csorna László református püspökhelyettesnek köszönhető. Tehát az általa alapított és vezetett Deregnyői Református Tanulmányi Központ is társkiadó. Ezzel a hozzájárulással sikerült a könyvet fekete-fehér és színes fényképmelléklettel megjelentetni, ami az eredeti pályázati összegből nem lett volna lehetséges.

• Szólnál egy kicsit bővebben erről a könyvről?

— Most is ragaszkodtam ahhoz a régióhoz, amiről eddig is írtam. Tehát a Felső-Bodrogköz, a Zempléni-szigethegység, az Ondava (Bodrogocska) vidéke és az Ung-vidék zömmel magyarlakta községeinek létező és egykor volt templomainak eredettörténetét dolgoztam fel. Tehát nem is annyira a mai állapot vagy művészettörténeti értékek leírására koncentráltam, hanem inkább arra, hogy miként alakult a templomok sorsa a századok során, mikor épült az első, hogyan zajlottak le a birtokcserék a felekezetváltások során. Ezért számos olyan templomot is említek, amely ma már nincs meg, de egykor létezett, sőt az időközben elpusztult községek szakrális építményeinek eredetével és sorsával is foglalkoztam. Vagyis lényegében egy folyamat érzékeltetését kíséreltem meg felvázolni.

Eredeti levéltári, zömmel közöletlen anyagra támaszkodtam. Ezek közül elsőrangú a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteménye, továbbá a Sátoraljaújhelyi Kazinczy Levéltár latin nyelvű tanúvallomásainak jegyzéke, de támaszt adott a könyv alakban leközölt 14. századbeli vatikáni