Irodalmi Szemle, 1999

1999/9-10 - Dénes György: Fülön fogott irodalom (vers)

KORTÁRS MAGYAR IRODALOM

avantgárdirodalom három típusát különböztethetjük meg, véleményem szerint. Az első: a hagyományba leginkább beleilleszkedő avantgárd: prototípusa Füst Milán, csúcsteljesítménye Weöres Sándor életműve, s több-kevesebb eltéréssel talán ide sorolható Hamvas Béla, a Prea-utáni Szentkúthy s a Hetidnél, Gholghelóghil író Határ Győző.

Az ellenkező oldalon található a hagyományba egyáltalán beilleszkedni nem tudó Barta Sándor, Palasovszky Ödön, s főként Tamkó Sirató Károly. Világvisszhang és Tengerecki Pál ellenére, Tamkó mindmáig megemészthetetlen eledel a magyar gyomor számára.

A harmadik típus pedig: a szintézis apostolai. Azok, akik minden vadságuk ellenére mégis csak legyőzték az ellenállást s elfoglalták helyüket a magyar Parnasszuson: voltaképpen két szabályt erősítő kivételt sorolhatunk ide: Kassákot és a Prea-1 író Szentkúthy Miklóst.

„Melyikbe tartozik a mi protagnistánk, Erdély Miklós?

— Ami lesz és visszahatni képes, az van... Csak az képes magát alakítani, aki visszafordul és önmagára okként hat... Az ember tehát alávetett valakinek, aki legjobban ismeri: önmagának. Tarts önmagadtól. Kész van, ami készül”— olvassuk az Idő-mőbiuszban.

Tény, hogy az ifjabb nemzedékek által olyannyira bálványozott Ottlik vagy Pilinszky nem igazán modern szerzők (hogy Márairól vagy Kosztolányiról ne is szóljunk). Semmi kifogásunk sem lehetne azonban kultuszuk ellen, ha legalább fele olyan kultusz övezné az Ottliknál elmondhatatlanul korszerűbb Szentkuthyt vagy Erdély Miklóst.

„Semmi nem történik. A semmi történik. Titok a jövő jelenléte. A múlt megérdemli sorsát. A jövő kiérdemli sorsát. A tér elhasznált idő.” (Sejtések II)

Hová tartozik hát Erdély Miklós? A mi nemzedékünk, az ötvenhat tájt kilépő nemzedék Juhász Ferencet és Nagy Lászlót hitte az első modern magyar költőnek. Azóta bőven kiderült, hogy nem az első modern, hanem az utolsó romantikus magyar költők éppen ők ketten.

„31. Mondatomat megismétlem. 32. Mondatomat megismétlem. 33- Mondatomat mégsem ismétlem meg. 34. Mondatomat mégsem ismétlem meg. Mondatomat mégis megismétlem." (Sejtések II.)

Mindenesetre nagy nemzedéke volt ez a húszas években született társaság a magyar költészetnek. Juhászék mellett sok a Pilinszky—Nemes Nagy Ágnes- kettős. Akik, mondottuk, ugyancsak nem modern költők még, noha jóval lekörözik Juhászékat, különösen a romantika legyőzése terén.

„Gond és baj, ne keserítsetek meg. Gond és baj ne nyomorítsatok meg. Gond és baj, ne bolondítsatok meg”— kezdődik az Aniiszempont.

Nagy nemzedék ez a húszas években született nemzedék, a magyar költészetben legfeljebb Petőfiék meg a Nyugat múlják felül. Hisz a két nagy csoport mellett ott van immár a neoavantgárd első rajzása is: Erdély Miklós és Bakucz József. Igen, Erdély Juhász Ferenccel egy esztendőben született, s noha születésük szerint Kassákot is csak egy esztendő választja el Tóth Árpádtól, soha még a magyar költészetben oly szakadék nem választott el két kortársat, mint Juhász Ferencet és Erdély Miklóst.