Irodalmi Szemle, 1999
1999/9-10 - Gál Sándor: A legnagyobb törpe 2. (Történelmi kabaré)
A legnagyobb törpe 2. mintha nem Csallóközről lett volna szó, hanem valami hajózható folyóról... Valami határfolyóról, Rogyva? Vagy nem Rogyva? Eduard?... EDUARD: Nem Rogyva... Hanem Ronyva... talán... Nem vagyok benne biztos. Csakhogy folyó... WINSTON: És hajózható? EDUARD Hajózható, nem hajózható — ez részletkérdés. Majd azzá tesszük. Megerősítjük. Egy erőművel, egy hidrocentrálával, meg egy kondorral — Triesztig. IX. EDUARD: (Kecses balettlépésekkel belibeg, miközben a Szulikó c. szovjet népdalt énekli) Erdő mélyén vén fák alatt, Piros rózsaszál most fakad, Üzöm-hajtom búúmat, bánatomat, Felelj, hol vagy, szép Szulikóóó... Stb. JOSZIF VISSZARIONOVICS: Te jó ég! Megint egy pályatévesztett elnök... S a tetejére még az intonációja is hamis... És azok a fura mozdulatok! Ilyesmire még a Balsojban se képes mindenki... Nu, sto? Kak sutka, tak sutka! (Megtörni a pipáját) EDUARD: (Az ének és a tánc után lihegve meghajol) Generalisszimusz... JOSZIF V.: Jól táncol, elnök úr. A Szuliko pedig a kedvenceim közé tartozik, hiszen grúz-szovjet, ugye érti? EDUARD: (Felegyenesedik) Joszif Visszarionovics! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Önnel itt Moszkvában találkozhatom. Most, hogy a győzelem egy karnyújtásnyira van tőlünk, az én megítélésem szerint az új határok kialakítására kellene összpontosítanunk fölös energiánkat. JOSZIF V.: Da... EDUARD Egy fontos, korszakalkotó rendezési tervezetet bátorkodom az Ön figyelmébe ajánlani, amelyet — ne vegye szerénytelenségnek, az iménti félórában dolgoztam ki, egyes-egyedül. A magyar—germán barbárság teljes elszigeteléséről van benne szó, természetesen a nagyszláv eszmék szem előtt tartásával... JOSZIF V.: Da... De én grúz vagyok. EDUARD: Az kiküszöbölhető kérdés... A csehszlovák—lengyel egyesülés a tengely alapja, és iránya egészen a Bajkálon-túli területeket érintően Vlagyivosztokig nyúlik, ahová esetleg térségünkről áttelepíthetnénk a szlovák nyelvjárást... JOSZIF V.: Mint említettem, én grúz vagyok, minden szovjetek ura és vezére. S most, hogy csapataink hamarosan átlépik a saját határainkat, gyakran eszembe jut tovariš Gasek, az én jókedvű cimborám. Egyszer, amikor a háborúról beszélgettünk, vodkázás közben, természetesen, tovariš Gasek azt mondta, hogy a háborúban az igazi hatásos fegyver a hazafiság, a kötelességtudat és az önmegtagadás... Amiket a katyusák és a T-34-esek kellő eréllyel megtámogatnak... Ami pedig a szlovák nyelvjárás Szibériába telepítését illeti, arról tovariš Guszáknak teljesen eltérő a véleménye. Ők most azért keltek fel,
