Irodalmi Szemle, 1999

1999/1-2 - KEGYELET - Görcsös Mihály (1923—1998) (Liszka József)

KEGYELET

parancsoló még akkor is, ha a hivatalos elismerés elfelejtette figyelmével kitüntetni.

Életének 89. esztendejében szólította el őt a halál. Távozásával a Sarló-nemzedék utolsó képviselőjétől búcsúztunk. Attól a tudós professzortól, aki a „fajok cirkuszában” mindig híd, összekötő kapocs, tartópillér akart lenni, s aki ma is a szellemi rokonság jegyeire figyelmeztet bennünket.

F.Z.

Görcsös Mihály (1923—1998)

Könyörtelenül koppan a hír: az örökmozgónak hitt Görcsös Mihály meghalt! Nemrég még itt ült az irodámban, s arról beszélt, hogy új lakhelyén, a Balatonhoz közeli Tapolcán, ahová családegyesítés révén tavaly került, hogyan kapcsolódik be a helyi kulturális életbe. S hogy milyen jó, hogy ilyen közeire került hozzánk, hiszen ezen túl könnyebben részt vehet majd komáromi rendezvényeinken.

Ezt megelőzően is ott volt persze szinte minden szlovákiai magyar kulturális, elsősorban néprajzi megmozduláson: 1968-ban ő fogalmazta meg egy értelmiségi találkozón a szlovákiai magyarság néprajzi kutatásának első koncepcióját, amelyben a kutatómunka intézményes kereteinek a kialakítását, a szakemberképzés biztosítását és tudományos publikálási lehetőség létrehozását egyaránt fontosnak tartotta (A néprajzi gyűjtésről. Hét 1968/19, 11. o.). Szlovákia magyarlakta helységeinek néprajzi felméréséhez, az alapkutatások beindítása érdekében egy felderítő kérdőívet is kidolgozott abban az időben, és 1969-ben ott volt az első Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság alakulásánál is (Magyar néprajzi kezdeményezések Szlovákiában. Hírharang 1992/1—

2, 11—19). Ez utóbbi megszüntetése, ill. a hatvannyolcat követő retorziók után csendben dolgozott. Közben a budapesti egyetemen doktorált néprajzból (Debrőd története és népi gazdálkodása. Kassa 1978), majd amikor 1989-ben ismét lehetőség nyílott egy néprajzi társaság létrehozására, az örökifjú Miska bácsi újfent jelen volt. Mindvégig aktív részese tudományos konferenciáinknak, néprajzi kutatótáborainknak. Néprajzi-honismereti könyvtárának jó része ma is a Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központjának könyvtárát gazdagítja.

E rövid megemlékezésben persze elsősorban fordulatokban és eredményekben gazdag élete néprajzi vonatkozásairól szóltam (annál is inkább, mivel azt ismerem jobban), ám mindenképpen meg kell említeni azt a heroikus munkát, amelyet a kassai Batsányi Kör szervezése terén a hatvanas évek második felében kifejtett (Turczel Lajos szerk.: A kassai Batsányi Kör Évkönyve 1965—1968. Madách, Bratislava 1969), ill. arról sem szabad megfeledkezni, hogy — immár nyugdíjasként — az 1989-es változások után (ameddig egész