Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: „Ady lett életem örökös kísérője...” Boross Zoltán vallomása életéről (beszélgetés)
ÉLŐ MÚLT illetékes szerve megtiltotta a középiskolásoknak az ilyen akciókon való részvételt. Mihelyt betiltották és nem lehetett már csinálni, a középiskolások az önképzőkörben kezdtek a népi problémákkal foglalkozni. Minden önképzőkörben először Adyról volt szó, aztán Szabó Dezsőről, Móricz Zsigmondról. Ez volt a nagy népi triász, Ady, Móricz, Szabó és ezt vittük magunkkal a társadalomba és titkon a faluba is. Ezekkel az írókkal igyekeztünk a kisebbségi társadalomból kiszorítani a para-irodalmat. * Ezek szerint a prágai egyetemisták vállalták a „kovász" szerepét Pozsonyban is. Szükség volt ehhez a prágai távlatokra, illetve arra, hogy kicsit távolabbra kerüljön az ember a szülőföldjétől? — Mi Prágába elég gyakran jártunk, nem volt drága a vasút. Gyorsvonaton másfél óra volt. Pozsonyban a Főnix-palotában volt a MAKK. Most ehhez tudni kell, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalságnak volt egy szervezete, ez volt az ún. Csehszlovákiai Magyar Akadémikus Szövetsége, a CSMASZ Akadémikusnak — tudományok elsajátítására szolgáló szervezetnek — nevezték magukat, nem egyetemistáknak, mert főiskolás is, meg egyetemista is volt. Az összes magyar egyetemista diáknak volt a szövetsége a CSMASZ A szövetségnek voltak minden egyetemi városban szervei: Prágában a Magyar Akadémikus Köre (MAKK), Pozsonyban is egy MAKK, Brünnben is egy MA. Brünnben volt még egy szervezet, a Corvinia. A Corvinjában voltak a műszaki egyetemi hallgatók. Tehát négy nagy tagból állt a szövetség. Azon kívül nagyobb városokban helyi szervezeteket építettünk ki, különösen a nyári időszakra. Minden nagyobb városban volt egy helyi szervezet. A CSMASZ minden esztendőben tartott egy kongresszust. Ezekre a kongresszusokra különböző szervezetek küldötteket irányítottak, és ezek a küldöttek azután megválasztották az egész magyar diákság életével foglalkozó szervezetnek a tagjait, az elnököt, a titkárt, a kultúrreferenst és a pénzügyekkel foglalkozó tagot. * Ez volt a Nagy Bizottság? — A Nagy Bizottság volt a magyar ellenzéki pártoknak a diáksegélyezéssel foglalkozó szervezete. Itt a CSMASZ-ról van szó, a magyar „akadémikusok” szövetségének a vezérkaráról. Diákpolitikailag főleg arról volt szó, ki legyen a kultúrreferens és ki legyen a titkár. E vonatkozásban nagy harc volt a sarlóspártiak és az antisarlósok között. * Az antisarlósok voltak a Prohászkások? — Még akkor nem voltak „Prohászkások”. A Prohászka Kör csak a harmincas években alakult meg. Az 1920-as években vagyunk, és a Szent György Körből 1928-ban alakult meg a Sarló Gombaszögön, ez vált ideológiai diákvezér csoporttá, népi-nemzeti vonalon. A Sarlósok az 1929-es érsekújvári kongresz- szusra új propagandával léptek elő. A Sarlósok ugyanis rájöttek arra, ha itt élnek Csehszlovákiában, találkozni kell a csehekkel és a szlovákokkal. Barátságot kell velük kötni. Elmentünk Radovba, az Ústi nad Orlice melletti masarykiánus cseh diákok nyári táborozására, s ott vitába bocsátkoztunk az etikus szemléletű cseh diákokkal. Ez 1929-ben volt. Hárman voltunk Radovban, Balogh Edgár, Terebessy János és én. Minket küldött ki a Sarló-mozgalom. Ezt Pozsonyban, a Lőrinc-kapu utca 24. alatti székhelyünkön beszéltük meg. Tehát Radovban találkoztunk a csehekkel. Furán néztek ránk. Csehül beszéltünk és
