Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - ÉLŐ MÚLT - Molnár Imre: „Ady lett életem örökös kísérője...” Boross Zoltán vallomása életéről (beszélgetés)
ÉLŐ MÚLT — Az idő elszegényítette a magyar parasztság sorait, a termékeit csak olcsón tudta eladni. Hitelre felvett adósságait nem tudta törleszteni (földvásárlás, gazdasági gépek vásárlása). Jöttek az árverések. A Baťa-cipô ugyan olcsó volt, s nem volt mezítlábas gyerek. De a hitelnyomor nyomában ott járt a végrehajtó. Ezt a kort eddig senki nem dolgozta fel igazán. A magyarság védekezett, ahogy tudott. Egyrészt politikai válaszlépésekkel, másrészt a törvényesség kijátszásával. Politikailag a parasztság egy része a magyar ellenzéki pártokban, pl. a Magyar Nemzeti Pártban, kereste a védelmet. A parasztság másik része (a kisebbségi magyarságnak ebben az időben 75%-a mezőgazdaságból élt) és a magyar munkásság egy része a kommunista párt felé fordult, ahonnét nemcsak gazdasági, de egyben nemzeti megváltást is remélt. Annál is inkább, mert a harmincas évek elején a Komintern meghirdette a nemzeti önrendelkezési jogot, és a kommunista pártok nem ismerték el Versailles-i békediktátumot. Ez roppant vonzerővel hatott nemcsak a magyar dolgozó tömegekre és a polgárságra, hanem a fiatalságra is. Ilyen hatás alá kerültek 1931 után a Sarló mozgalom egyes kimagasló intellektuális tagjai is. A gazdagabb paraszti réteg ellenállása a törvényesség kijátszásában és a biztosítási csalásokban merült ki (kigyulladtak a jól biztosított búzaasztagok, juhaklok, istállók, házak, stb.), a biztosító pedig fizetett. De a biztosító is védekezett, és Dél-Gömörben már újabb biztosítási szerződést nem kötöttek. A szegényebb parasztság ekkor kezdte el a csempészést Magyarországról Csehszlovákiába. A mi debreceni Sarló gyűjteményünkben megtalálhatóak azok a dokumentumok, ahogy mi mindezt annak idején értékeltük, és mivel nem látszott akkor lehetőség arra, hogy önrendelkezés alapján alakuljon ki itt közép-európai kedvező szituáció, logikusnak tűnt, hogy kísérleteztünk azzal is, hogy a paraszti és gazdasági kérdések rendezését a kommunista párt a szocializmus útján próbálja megtalálni. Ez részünkről inkább egy érdeklődési folyamat volt, amelynek során tapasztalatokat próbáltunk szerezni. Mindennek a konzekvenciáit fokozatosan levontuk, és elgondolásaink a vox humana és a szolidaritás vállalására szelídültek vissza. * A Sarlósokhoz tartozó Darkónak, és Morvaynak is vannak az elszegényedésről írt tragikus hangú irodalmi alkotásai. Mindez Gömörben is így éreztette hatását? — Az elszegényedésnek ilyen döbbenetes példái azért nem voltak. Egy kicsit eltúlzott dolog ez. Megmondom őszintén, hogy voltak olyan kereseti forrásai annak a hegyes-dombos vidéknek, ami roppant nagy mértékben hozzájárult az életkörülmények javulásához és ezért volt elterjedt a csempészet. Magyarországról csempészték a szarvasmarhát, a lovakat, mert legalábbis 70%-kal olcsóbban lehetett beszerezni ezeket Magyarországon, viszont Csehszlovákiában a magyarok, akik átjöttek, nagyon olcsón tudták a Baťa-cipôt megvásárolni. Egy ilyen cserekereskedelem alakult ki. Itt megvették a mi magyarjaink a Baťa-cipôket, átvitték Tarjánba, ott a vásáron eladták, azon a pénzen vásároltak egy üszőt vagy lovat és áthozták. Mindez egy külön iparággá fejlődött. Olyan óriási mennyiségben hozták át ezeket a jószágokat a határon „feketén”, hogy ez már veszélyeztette Csehszlovákiában a belső piacon
