Irodalmi Szemle, 1999

1999/7-8 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Székely János: A vesztesek (vers)

KORTÁRS MAGYAR IRODALOM

Egyébre se jó:

Ez a sorsa.

Vonul sorsába beletörődve,

S talán még büszke is Erre a sorsra.

Mert ki tudja, igaza volt-e A csata előtt?

De most már igaza van.

Ki tudja, jogos ügyért Szállt-e csatába?

De most már jogos az ügye.

Vonul a füstbe, az éjbe, a sárba, Vonul a tájba merülve.

Nem válogat a győzelem, Mindegy neki,

Egyformán felemel Hamisat és igazat.

Ám a vereség,

Tönkrejutás, megalázás Jogot ad, igazat ad.

A győztes igaza meghal.

A vesztesnek igaza lesz.

Mióta világ a világ,

Az nyer igazán, aki veszt.

Mennek a lószagú éjben, a sárban, Kirokkan alóluk a szürke,

Fogatuk sáncba suvad.

De ők keblükben rejtegetik, Görnyedve, zihálva hátukon cipelik Újszülött igazukat.

Elhányták a Fegyvert,

A Sáncot feladták,

Rétjüket új kasza nyírja.

De igazuktól

Nem. tudnak megszabadulni,

Azt örökül Hagyják fiaikra.