Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Bogdán László: Barbara (töredékek vígeposzból)
KORTÁRS MAGYAR IRODALOM A fiatalság nem akadály — nevetett a vendég. — Azonkívül maga erélyes is, Cselényi elvtárs. És figyelni fogja munkatársait, ha nem bízik meg valakiben, azonnal jelenti. Értjük egymást, nem? S egyébként is szorosan együtt fog működni Salagean elvtárssal. Az őrnagy elvtárs — jó elvtárs! Elvhű, kemény és megbízható. Ne feledje! Ezt ne feledje el soha! — Vállalom — nyögte ki maga számára is váratlanul Cselényi, és hallotta, amint Barbara toporog a szomszéd szobában, és kitárja az ablakot. — Vállalom — ismételte meg és összekoccantak a fogai. — Vállalom! — mondta határozottan, harmadszor is. Felemelte poharát és ivott. — Ezt is vártuk magától — jelentette ki ünnepélyesen a vendég s megfordult. — És a részletek? — kérdezett vissza ő komoran. Már beszélgetünk, gondolta, mint két kereskedő. Kicsit még tartva ugyan a váratlan meglepetésektől, egymás váratlan ötleteitől, de felfedezvén a másikban, a partnerben már a rokon vonásokat is. — Miféle részletek? — szólt vissza válla felül a vendég, és kitárta az ajtót. — Ne siessen! — A részletek — ismételte konokul ő, és dörzsölgette a kezét, mintha fázna. Hányingere volt, szédült, az álmosság is rátört, de már nem reszketett a hangja. Nézte a napfényben — közben, mialatt beszélgettek, kivirradt, és a szomszéd kertek fakoronáit vörösre mázolva, megjelent a napkorong — állingáló férfit, s most már türelmetlenül ismételte meg a kérdését. — Szeretném tudni pontosan a részleteket! — A szomszéd szobában Barbara levert valamit, egy poharat vagy egy könyvet az asztalról. A vendég megfordult, s gyanakodva nézte a szobaajtót. — Ki van ott? — súgta. — A feleségem — súgta ő. — Mégis ki volna? Mindketten megmerevedtek, de más zaj nem hallatszott. — A részleteket — eszmélt fel a vendég. — Majd megtudja a részleteket is, Cselényi elvtárs. Csak lehetőleg ne vesszen majd el bennük! Nemsokára hívatni fogják a központba. Hivatalosan is közlik magával új megbízatását, s ünnepélyesen iktatjuk majd be új munkakörébe. Azután remélhetőleg iskolába is küldik. Tanfolyamra. Hogy tanuljon! Mindennek eljön az ideje, ahogy maguk felé nagyon helyesen mondják, mint a szalmakalapnak. A viszontlátásra!... A vendég megfordult és kilépett a fényre, halkan húzva be maga után az ajtót, csak erős, átható szaga jelezte, hogy itt járt. Az utcáról behallatszottak a munkába indulók lépései, beszélgetésfoszlányok, s a sarkon zörögve fordult be a tejeskocsi, össze-összekoccantak a tejesüvegek. A szomszéd udvarról áthallatszott egy nyitva hagyott ablak nyikorgása is. Bement a szobába, becsukta az ablakot, elhúzta a függönyt és lefeküdt Barbara mellé. — El foglak veszíteni! — suttogta a lány, és ráfonta magát. Meztelen volt, teste sütött a forróságtól. — Nem szabadott volna elvállald! El fogsz veszítenL
