Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Gál Sándor: A legnagyobb törpe (Történelmi kabaré) 1.
A legnagyobb törpe még az államalapításnál is többet jelentenek, hiszen a mindenség részei, és nem úgy keletkeznek, mint térképeken a határok... EDUARD: Valóban igaza lehet, de ma és itt nem erről van szó, hanem egy igazi Nagy Lehetőségről, amelyet nekünk kell, s ezt hangsúlyozom, együtt valósággá változtatni. Ezt várja tűlünk Európa! Sőt Afrika, Ázsia, az Antarktisz s a majdani nagy Szovjetunió... MILAN R.: Egyszer Svájcban találkoztam, ha jól emlékszem, egy Lenin álnevet viselő úrral, aki szintén ilyenféle uniós elképzeléseket emlegetett. De az az úr filozófus volt és anarchista. EDUARD: Mindazonáltal a hadügyi tárcának Ön az egyetlen várományosa. A professzor úr kifejezetten hangsúlyozta, hogy ez elsősorban elvi és össznemze- ti érdek. Gondolja csak el: az elnök morva, a külügyminiszter cseh, s a hadügy élén egy színszlovák áll... Hát nem a demokrácia, s a nemzetek együttélésének európai példája ez? De bizony, hogy az! Az egész földrész büszke lehet ránk. Azon túl pedig az egész világegyetem, s az is, ami mögötte létezik. Nos, kedves Milan Rastislav? MILAN R.: Úgy érzem magamat, mint egy maffiózó, mint egy nemzetközi összeesküvő... Csak az az érdekes benne, hogy egyáltalán nem kellemetlen... Persze arra is gondolni kell, hogy esetleg Bécsben megneheztelnek ránk. Elvégre. EDUARD: Semmi gond. Bécset detronizáljuk. Ezt garantálom. Ön pedig megszervezi a légiót, s alkalmas időben Olaszországból hazarepül... MILAN R.: Még soha nem repültem... Nem is szeretem a repülőket. Valahogy olyan természetellenesek, olyan madárellenesek. És le is szoktak zuhanni... EDUARD: Kedves Milan Rastislav! Biztosíthatom, hogy aggodalmai feleslegesek. MILAN R.: Gondolja? EDUARD: Meggyőződésem, hogy nem történik semmi olyan, ami beláthatatlan következményekhez vezetne. MILAN R.: Meggyőzött és megnyugtatott, kedves Eduard. Még egy konyakot? EDUARD Igen, hogyne. És a hazarepülését még jó propagandafogásnak is felhasználhatjuk. ígérem, odahaza többszörös díszsortűzzel fogadjuk majd a gépét. Az indulás előtt annak idején majd közölje a sajtóval, hogy azért repül, mert soha többé nem akar a Monarchia átkos földjére lépni... MILAN R.: Soha, soha többé! És meg sem állunk a csillagokig! EDUARD: Hadügyminiszter úr! MILAN R.: Külügyminiszter úr! EDUARD: A csillagokra! MILAN R.: A csillagokra... Meg az üstökösökre... III. GEORGE: Üdvözlöm Önt Quai D’Orsoy-ban. EDUARD: Számomra megtiszteltetés, miniszterelnök úr, hogy fogadni méltóztatott.
