Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Török Elemér: Viszem gyermekkorom szép álmait némán, Hol az a nyár?, Búcsú a szülőföldtől, Sors (versek)
Török Elemér versei Hol az a nyár?... Zsuzsának Negyven éve?... Nem is tudom... Csak azt: nyár volt, az ég kéklett, alkony bíbor sugarában fürödtek az őszi rétek... Csöndbe-dermedt körül minden... Én csak álltam és vártalak, már csillagok ékítették égi fákon az ágakat... Szinte alig hallhatóan levél zizzent, s árnyat láttam... Zajtalanul jöttél felém a hold-deres félhomályban... Hol van már, ó, hol az a nyár?!... Ifjúságunk is, mily messze száll már vele, mint az álom, lassan-lassan tünedezve... Búcsú a szülőföldtől... Hol néma füvek közt annyiszor jártam gyermekként egyedül, csöndes nyári alkonyok bíbor palástja rám már nem terül... Fényes álmokat sem szövök többet susogó vén nyárfák alatt, a szél száraz kórókat zörget, s csak pár fakó emlék maradt... Mint lombját a szomorúfűzfa, földre csüggesztem fejemet, rossz kedvem vajon, merre űz ma? Mondd, szívem, miért kérdezed?...
