Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Milan Rúfus: Éjjel, Az útilapu levelei, Az első tavaszi eső; csak úgy (versek, Ozsvald Árpád fordítása)
Milan Rűfus Éjjel ________________ M ár a tárgyak is alszanak. Az egész ház álomban lélegzik. S fölötte a csillagok padlása. A költőnek mennyi csöndre van szüksége egy vershez? Ezt csak ez az éj tudja. És még egy éj. A tudatlanság éje. Éjszaka — feneketlen és sötét mélysége mindennek, mely még bennünk nincs otthon, csak valahol a görcseinkben kezdődik. Ne hadd, hogy elvigyen a fekete hajó. Ne kérdezd a nevét se. Elvennéd az emberek fájdalmát, mely most születik. Ez tiszta élvezet, mely magot vetett. Az útilapu levelei Még mindig ott van. A seb nem forr be oly hamar. Nyelvecske a lelkeden, végig nem álmodott álom. Ott van és Tízparancsolatot ír a kemény pergamenlevelekre. Családi krónika. Az övé és te családodé. És ezeket a leveleket csak térden állva olvashatod.
