Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - ESEMÉNYNAPTÁR
A szerkesztőség postájából Tisztelt Főszerkesztő Úr! A rádió irodalmi műsorában hallottam Önnel egy beszélgetést, (máj. 8.)... A műsorban szó volt az Irodalmi Szemléről is. Ön egy nagyon fontos gondolatot mondott ott ki, amelyre már régóta várunk. Azt, hogy a középiskolás diákok figyelmét is fel kellene hívni az Irodalmi Szemlére. 1966-ban kerültem középiskolába, akkor még elvárták a tanárok tőlünk, hogy megrendeljük és olvassuk is a Szemlét. Emlékszem, az osztályunknak 15 db lapot kellett megrendelni, a padtársak közösen is rendelhettek egyet. Ezek az elvárások (vagy jószándékú kényszerítések?) az iskola után is megmaradtak bennünk. Továbbra is olvastuk a Szemlét, ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Hát ez most már az én esetemben, 33 éve tart. Az az érdeklődés mely a 60-as, 70-es években megnyilvánult az irodalmunk iránt, az köszönhető a tanárok hozzállásának, figyelemfelkeltésének is. Évek óta beszélünk arról, hogy íróinkat a visszhangtalanság veszi körül. Ennek persze rengeteg oka van: vannak irodalom felől érkező és irodalmon kívüli okai is. A nem irodalmi okok között bizony előkelő helyet foglal el a figyelemfelkeltés hiánya, a humán értelmiségünk pozitív magatartásának a hiánya. Ha a humán értelmiségünk sem olvas irodalmi lapokat, akkor miért olvasnák a diákok, a reál értelmiségiek vagy mi, egyszerű emberek?... Nagyon sajnálom, hogy a vita 1997-ben, mely Grendel Lajos dolgozata nyomán indulhatott volna, nem tudott kiteljesedni. Mégis megköszönném Önnek azt, hogy nemcsak az írókat, hanem az olvasókat is biztatta és invitálta a vitára... Egy icipicit szólni lehetett volna arról is, hogy van-e szlovákiai magyar irodalom? Lassan már mi olvasók is kezdünk kételkedni. 1997-ben értettem meg, hogy 1979-ben mire gondolhatott Balla Kálmán, mikor azt írta: „szlovákiai magyar költészet elvileg (fogalomként) nem létezik, gyakorlatilag azonban igen.” Na és persze az irodalom szabadságharcáról sem feledkezhettünk volna el., (íróink kivívták a szabadságukat, mi olvasók pedig eltávolodtunk az irodalmunktól). Ilyesféle gondolatok maradtak az olvasóban. Legközelebb, talán majd bátrabbak leszünk. Az Irodalmi Szemle tavaly volt 40 éves. Ha kicsit megkésve is, mint régi olvasója, szeretném elmondani, hogy: Isten áldja az Irodalmi Szemlét még nagyon-nagyon sokáig. Tisztelettel Vendégh Piroska Nagykeszi 1999. május 12.
