Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - TUDOMÁNY - Földesi Margit: A szerb és a német kitelepítés szerepe a csehszlovák—magyar lakosságcserében (tanulmány)

Fflldesi Margit

meg elismerését bármely oly módosítástól, amelyben a két érdekelt állam egymás közt szabadon megegyezik.’’23

Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy az angolszász hatalmakra Magyarország nem számíthatott érdekei érvényesítésében. Viszont a kétoldalú tárgyalásokhoz nem két egyenrangú fél társult, hanem a vesztes Magyarország és Szlovákia második világháborús tevékenységével nem törődve a győztesnek minősített Csehszlovákia. Ráadásul Csehszlovákiát, ezt a többségében szlávok lakta országot — melyet most ők hangsúlyoztak leginkább — a térségbe az új rendező elveket diktáló szláv nagyhatalom, a Szovjetunió is támogatta.

Úgyhogy (az állatvilágból kölcsönözve a hasonlatot), macska—egér „tárgyalások” voltak a csehszlovák—magyar tárgyalások, s ezt az angolszász hatalmak is pontosan tudták. De mivel nem állt érdekükben, nem konfrontáltak a Szovjetunióval, Magyarországért.

Különben, hogy mennyire nem egyenrangú felek tárgyaltak, leszűrhetők olyan apróságokból is, hogy a decemberi prágai tárgyalások után az eszmecsere folytatására Gyöngyösi külügyminiszter Budapestre invitálta Clementist. Dalibor Krno a SZEB csehszlovák missziójának politikai megbízottja azonban kormánya nevében újra Gyöngyösit utaztatta Prágába, indoklása szerint „A csehszlovák kormány fontosnak véli, hogy a tárgyalások folytatásánál, már a személyi kontinuitás érdekében is dr. Vladimír Clementis úr által képviseltesse magát. Mivel azonban sajnos, az elmúlt napokban Clementis úr igen súlyos betegségen — kétoldalú tüdőgyulladáson — esett át, és orvosai nem engedik meg, hogy belátható időn belül a kedvezőtlen időjárásban utazzon a kormány nevében, indítványozom, hogy a tárgyalások Prágában folytatódjanak.”24

Végül villanásszerűen még azokkal a SZEB-jegyzékekkel szeretnék foglalkozni, amelyeket a magyar kormány írt, szám szerint 184-et.”25

A történeti köztudatban hibásan szerepel, hogy ezeket a jegyzékeket kormányunk a SZEB-hez írta, ugyanis nem a SZEB-hez, hanem a Szövetséges Ellenőrző Bizottságon keresztül a csehszlovák kormánynak írta. S azért választotta ezt a csatornát, mert még nem állt helyre a diplomáciai kapcsolat Magyarország és Csehszlovákia között. Azt gondolom, érdekes tallózni ezek között a tiltakozó jegyzékek között, annál is inkább, mivel azok a nagypolitikai folyamatokat a mindennapok szintjén is érzékelhetővé teszik.

1945. április 13-án íródott az első jegyzék a sérelmes szlovák földreform tárgyában, aztán van egy sor jegyzék, amely magyar családok — többek között igen sok a magyar nemzetiségű zsidó személy — jogtalan kiutasítása és vagyonelkobzása tárgyában született.

1945. június 9-én kelt az a tiltakozó jegyzék, amely az Országos Református Szeretetszövetség árvaházának kitelepítéséről számolt be Méhész községből.

1945. július 29-én kelt az a jegyzék, amely a csehszlovákiai magyar papok kiutasítását sérelmezi.

1945 nyarán az ellen tiltakoznak a magyar szervek, hogy a pozsonyi ma