Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - TUDOMÁNY - Földesi Margit: A szerb és a német kitelepítés szerepe a csehszlovák—magyar lakosságcserében (tanulmány)
Földesi Margit megbízottai 1946. szeptember 1-jén külön rögzítették a kitelepítések további végrehajtásának feltételeit. 1946 januárjától a Népgondozó Hivatal adatai szerint 135 655 német nemzetiségű személy települt át Magyarországról az USA németországi megszállási övezetébe. A hivatalos német források 170 000 személyről tesznek említést, ebből azonban 20 000 személy a menekültek, illetőleg a „kimentettek” kategóriájában szerepel. 1947 tavaszától a német nemzetiségű lakosság újabb kitelepítésére került sor, de most már Németországnak a szovjet megszállási övezetébe. Balogh Sándor adatai szerint: „folytatólagos telepítésekkel létszámuk megközelítette az 50 000-et.”16 A következő kérdéskör, hogy milyen szerepe volt a SZEB-nek a csehszlovák—magyar lakosságcserében, illetve hogy a SZEB-en belül a nagyhatalmak milyen álláspontot képviseltek Az orosz levéltári iratokban a németek és a magyarok együtt szerepelnek, mint fasiszta nemzetek, amelyek felelősek a második világháború bűneiért.17 A Szovjetunió támogatta azt a csehszlovák elgondolást is, hogy a háború utáni újrarendezésnél létre kell jönnie a csehek és szlovákok szláv államának, amelyben nincs helyük a németeknek és magyaroknak18 S úgy ítélte meg, ezeket a népcsoportokat ki lehet telepíteni Csehszlovákiából. A nyugati nagyhatalmak — mindenekelőtt —, az Egyesült Államok azonban külön kezelte a németek és a magyarok felelősségét, s nem járult hozzá ahhoz sem, hogy a Felvidékről a csehszlovákok önhatalmúlag közel 700 ezer magyart kitelepítsenek. Ez dokumentálható a potsdami határozatokban is. 1945 januárjában juttatta el Csehszlovákia vezetőihez az USA azt a memorandumot, amelyben jól megfogható a véleménye „Ami a magyaroknak a Csehszlovák Köztársaság területéről való kiutasítását illeti... 2 Ennek a kérdésnek a megoldására vonatkozólag számolni kell nem csupán Csehszlovákia szükségleteivel, hanem ezenkívül bizonyos jövőbeli békére és Európa jövendő biztonságára vonatkozó általános megfontolásokkal is... Egy nemzet sem kezdhet hozzá nagyobb lakosságcsoportok áttelepítésének végrehajtásához.”19 Potsdamban is az erőteljes nyugati tiltakozás hiúsította meg a magyarok kitelepítését Csehszlovákiából. A Nyugat azonban ennél erőteljesebb konfrontációra Magyarország érdekében nem vállalkozott. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is elfogadhatónak tartotta azt a csehszlovák igényt, hogy bizonyos számú magyart áttelepítsenek a Felvidékről, s ennek formája lehet egy lakosságcsere-egyezmény. A magyar külügyminiszter három olyan jegyzéket juttatott el a lakosság- csere megkötése előtt20 a Magyarországon működő Szövetséges Ellenőrző Bizottság misszióinak képviselőihez, Szviridovhoz, Schoenfeldhez és Gascoigne-hoz (az elsőt 1945. szeptember 14-én, a másodikat november 23-án,
