Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - Mács József: Öröködbe, Uram... (regényrészlet)
Mács József szombatból fogadták meg a helyére Deres Ákost, aki járt már Bátkán, eljött megállapítani, hogy ezt a szép fekvésű Balog-völgyi falut vajon az Isten is neki teremtette-e? Kemény Jánosnál kopogtatott, ő volt a kúrátor, beültek a kocsmába is, az apám szeme előtt iszogattak és beszélgettek. Kemény János nagy unszolónak bizonyult, ha kiürült a pohár, már jött is szájából a biztatás: — Igyunk még egy pohárral, tiszteletes úr! A végén annyit ittak, hogy a nótázásba is belekezdett: Vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akarják! A beiktatás vasárnapján magyar ruhába öltözött lányok és legények mentek elé lovas szekereken, nagy pompával hozták be őt is a faluba. És amikor beült a szószék alatti padba, a rimaszombati pap mellé, mindenkinek rajta függött a szeme. Mi, iskolás gyermekek is megnéztük új hittantanítónkat, és szép, fiatal lelkésznek találtuk. A haja hullámos volt, a szája megszállottságra vallóan keskeny, a szeme lehu- nyásra mindig kész Nős volt, felesége a szemközti padban ült, hajviselete és öltözéke feltűnő szerénységre vallott. A beiktatás hosszú szertartása után újra volt lelkipásztora a bátkai református gyülekezetnek, s apámnak is főnöke. Ráruházták a Hangya Fogyasztási Szövetkezet elnöki tisztét. Együtt jártak a tornaijai árubemutatóra, amelyet évenként egyszer, tavasszal vagy ősszel rendeztek meg. (Részlet a regénytrilógia idén májusban a Méry Ratio Kiadónál megjelenő második kötetéből.) Vajda László: Diaszpóra II. (1992, farost, akrtl)
