Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: A „csehszlovák demokrácia” jellege az impériumváltás után (tanulmány)

Popély Gyula

tek további gerjesztéséhez. Társadalmi síkon a Nemzetvédelem (Národná ochrana), a Légionáriusok Szövetsége (Zväz legionárov), valamint a Sokol sport- szövetség különböző helyi egyesületei voltak a magyarellenes kezdeményezések és fellépések mozgató rugói. A nagy és szent cél, amely érdekében minden eszköz felhasználhatónak és célszerűnek minősült, a következő volt: Szlovákia minél gyorsabb és tökéletesebb magyartalanítása, illetve ezzel egyidejűleg minél homogénabb szlovák nemzetivé tétele.

A Felvidéken az impériumváltás utáni években a különböző szlovák valamint „csehszlovák” társadalmi, kulturális, sőt egyházi jellegű rendezvényeket mindenütt hol enyhébb, hol durvább magyarellenes kirohanások tarkították Ezeken néha csak nagy általánosságban szónokoltak a szlovákság úgymond ezeréves alávetettségéről és a magyarok által való elnyomásáról, sok esetben azonban mi- litáns magyarságellenes kirohanásokra és fenyegetőzésekre is sor került

Ilyesmi történt például 1922 június 4-én Érsekújváron is, ahol ezen a napon került sor a városban és környékén még 1919-ben elesett 92 cseh légionárius katona emlékoszlopának alapkőletételére. Az érsekújvári ünnepség jelentőségét növelte, hogy azon maga Martin Mičura, Szlovákia akkor hivatalban lévő teljhatalmú minisztere is részt vett. A rendezvény ünnepi szónoka Ľudovít Okánik kanonok, volt nyitrai zsupán volt, aki azonban otromba magyarellenes hangulatkeltésre is felhasználta e kegyeletteljes eseményt Az elesett cseh katonák sírjánál mondott ünnepi beszédében Okánik kanonok többek között kijelentette „Ez a szent sírhalom nekünk biztosíték arra, hogy a még elmagyarosított Érsekújvár rövidesen ismét a mienk — egészen szlovák lesz.”19

Mi sem természetesebb, minthogy az ellenzéki magyar politika és a sajtó nem hagyhatta figyelmen kívül az efféle provokatív magyarellenes megnyilvánulásokat. A magyarság politikai vezetői minden tudomásukra jutott magyarellenes támadást vagy jogsérelmet számon tartottak, és azokra a magyar ellenzéki sajtóban többnyire reagáltak is. Okánik kanonok szerencsétlen érsek-újvári szereplése után például Petrogalli Oszkár, a Magyar Ellenzéki Pártok Központi Irodájának vezetője utasította vissza a magyarságra igencsak sérelmes kijelentéseket.

„Mit jelent ez?” — tette fel a szónoki kérdést Petrogalli a Prágai Magyar Hírlapban írt lendületes eszmefuttatásában, Okánik kanonok érsekújvári provokatív kitételeire utalva. „Érsekújvár magyar város. Ősidők óta a magyarság egyik kulturális központja. Lakossága magyar, nyelvében, szokásaiban, érzéseiben, viseletében És magyar akar maradni, ezt az akaratát kifejezésre juttatta legutóbb is, az ismert és hírhedt eszközökkel most foganatosított népszámlálások alkalmával. Még a népszámlálás sem tudott változtatni azon a tényen, hogy Érsekújvár magyar.” Petrogalli replikája azonban nem maradt meg csupán az Okánik-kijelentés visszautasításánál, hanem annak tágabb dimenzióira is rámutatott, valamint felhívta a figyelmet az egész áldemokratikus csehszlovák nemzetiségi politika visszáságaira és farizeusi jellegére.

„Ez az ő politikájuk” — mutatott rá a Magyar Ellenzéki Pártok Központi Iro