Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: A „csehszlovák demokrácia” jellege az impériumváltás után (tanulmány)
Popély Gyula magyartalanítás terén kezdetben tanúsított túlméretezett buzgóságára maga a Csehszlovák Köztársaság államelnöke is felfigyelt. A durva erőszak látszatát kerülni óhajtó T. G. Masaryk államfő 1919. november 27-én keltezett bizalmas levelében fejtette ki nemtetszését, valamint figyelmeztette a szlovákiai teljhatalmú minisztert a túlságosan látványos magyarellenes intézkedések negatív visszhangjára. Masaryk szerint például a felvidéki magyarok tömeges kiutasítása a Csehszlovákia részévé vált egykori magyar területekről mindenképpen csak árthat a köztársaság nemzetközi megítélésének, a magyar iskolák túlságosan gyors felszámolása ugyancsak ártalmas lehet. Az óvatosabb Masaryk igyekezett tehát visszafogni a radikális Šrobár minisztert, és például a magyar iskolák felszámolásánál a türelmesebb, az átmeneti fokozatok betartását is figyelembe vevő eljárást ajánlotta.3 A Šrobár miniszternek írt bizalmas levele alapján arra következtethetünk, hogy T.G. Masaryk köztársasági elnöknek ebben az időben még komoly aggályai lehettek Szlovákiával, valamint a szlovákiai viszonyokkal kapcsolatban. Idézett levelében többek között a következőket írta szlovákiai miniszterének: „Ismételten közlöm Önnel, hogy féltem Szlovákiát! Ezt nem mondtam és nem is mondom el senkinek; az embernek tartania kell társaiban a hitet — Önhöz azonban úgy szólok, ahogy érzek.” A köztársasági elnök szerint a csehszlovák államhatalom szlovákiai politikájának rendkívül óvatosnak és elővigyázatosnak kell lennie. „Ön megfeledkezik a mi gyöngeségünkről” — figyelmeztette idézett levelében Masaryk a szerinte sokszor tapintatlanul és provokatív módon eljáró Srobár minisztert. „Szlovákiában nem áll maguk mögött semmilyen komoly erő: legjobb embereink is gyengék, nem olyan állhatatosak, mint a magyarok” — vallotta be aggályait az államfő. „Egy magyar sem adja fel Szlovákia rekuperációjába, visszaszerzésébe vetett hitét, ezzel számolnunk kell. Éppen ezért a szlovákosításnak tervszerűen, fokozatosan kell történnie” — tanácsolta T.G. Masaryk. „A türelmetlenség, egyszerre próbálni meg mindent letörni, csak kárt okozhat” — óvta Srobár minisztert a túlkapásoktól a köztársasági elnök. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar nyelvet egyelőre nemcsak a hivatalokban kell tiszteletben tartani, hanem az élet egyéb területein is, például a különböző feliratok vagy az utcanév-megjelölések esetében, sőt még a vasútnál is. „Különösen fontos fejezet a nyilvános nyelv- használat” — hangsúlyozta levelében a köztársasági elnök. „Nemcsak a hivatalban; itt a figyelmeztető táblákra, utcanevekre stb. gondolok. Úgy értesültem, hogy a pozsonyi színházra szlovák felirat került! Ha ez így igaz, ez nagy hiba... Hasonlóképpen arról is értesültem, hogy Pozsonyban az utcanevek tekintetében aránytalanul nagy teret biztosítanak a szlovák nyelvnek. Amennyiben értesüléseim helytállóak, ez szintén hiba! Méghozzá nagy! Nevekkel és feliratokkal Pozsony még nem válik szlovákká. Az ilyesmi gyermekeknek való! Az ilyen kirívó feliratok csak ingerelnek — a szlovák nyelvnek elegendő az a pozíció, amelyet a magyar és a német nyelv is élvez. Ne ingereljünk! A lényeg — nem a megnevezés a döntő. Ezért vigyázat a fel
