Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - Tsúszó Sándor: Újonnan fellelt remekei

Tsúszó Sándor versei

Borivóknak valló

Borból vétettem s borrá leszek, sírba visznek szöszik és szeszek.

Eliszom lassan az életem hitelbe, nálam nem percre mérik, de literre.

És ha majd lerészegít halálom, egy hordóban temess el, jó barátom.

A koszorúm szőlőlevél legyen, melyet fólém a főpincér tegyen, sírkövemen meg álljon ott e szöveg:

„Meghalt, ám de jó bort ért meg az öreg.”

Szomjamon aztán se eső segítsen, remélem, kisfröccsel vár fenn az Isten.

(1935)

Végül is

Rendetlenség voltam, bár szerettem a rendet.

Fáj nagyon: a Föld majd nélkülem forog.

Szobámban elszórt csontjaim hevernek, levetett húsom széktámlán vigyorog.

Mint büszke hajók alatt roppanó ladik, homlokom mögött felejtés lakik.

(1939)

A verseket közreadja: Z. Németh István