Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - Szalay Adrianna: Egy műalkotás megelevenedése, Michelangelo: Pieta
Egy műalkotás megelevenedése Michelangelo: Pieta (Elbeszélés) Hosszú volt a hajnal, s nem történt semmi. Elbűvölten álltam a szobor előtt, és próbáltam rájönni értelmére, melyet nem csupán a márványba faragott alakok rejtettek, hanem az indíték, mely megszületésüket övezte. Bűvöletem tárgyát nehéz lett volna meghatározni... Csak néztem az anyát, az istenanyát, akit a világ szeplőtelen Szűz Máriának nevez — Hol van a mértéke a fájdalomnak egy olyan asszonynál, akinek mérhetetlen hatalom van a kezében? — gondoltam. Kiválasztott volt a fia, ő tudta ezt, s ez a kiválasztott, ez a király halott... Sheila a karosszékben ült a kandalló előtt, mely annyira árasztotta a meleget, hogy majd megfulladtunk, de a gondolataink hadba léptek vele, s ébren tartottak minket. Ó, hányszor ültünk mi már elfásulva, agyongyötörtén — bár a Bibliát olvastuk —, a tudás hatalmának kínját érezve fáradt agyunk súlya alatt, és mégsem tudtunk rájönni a világ értelmére. — Miért kellett ajándékot kapnunk, és egyáltalán miért kellett ennek emberalakot öltenie? — gondoltuk. Cardinale azt mondta, hogy hamarosan választ kapunk ezekre a kérdésekre, csak hagyjuk a kandallót munkálkodni, s ne nyissunk ablakot. Mi ekkor még nem értettünk semmit, de reménykedve vártuk Cardinalét, hogy jöjjön. Este nyolc órakor érkezett meg. Besurrant az ajtón, mint egy macska, nehogy kiszálljon a meleg a szobából. Egy piros doboz volt nála arany szalaggal átkötve. Határozott mozdulattal kinyitotta, s miközben hosszú, fehér, karcsú gyertyákat szedett elő, kérte, hogy segítsünk őket meggyújtani és körbe rakni a szobrot. Aprólékosan, teljes odaadással csináltuk, és mire befejeztük Seth is megérkezett. Mikor leoltottuk a villanyt, a gyertyafényben a szobor olyan különös volt, mintha valami rejtélyes felhő övezte volna. Félkörben elé telepedtünk és csendes hallgatásba burkolóztunk. A meleg szinte fojtogatott minket... Koncentráltunk elmélyedve a magunk igazára. Cardinale halántékán ezüstösen csillogtak a verejtékcseppek. A szobor is bepárásodott. Minden egyes csepp parányi krátereket vájt felületére, amelyek nagyon lassan színt s energiát Szalay Adrianna*
