Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - Simkó Tibor: A humorista halála (elbeszélés)

Simkó Tibor

elfelejtette, Betty is kezdett köddé foszlani, azokról az ismerőseiről, akikkel a Léda és Betty közt eltelt években tartott fönn kapcsolatot, nem is szólva.

Tegnap Anna, miközben leemelte a konzervet a polcról, odaszólt a kollégájának:

— Bilibül-bab.

A humorista a pultnál várakozott, és e szavak hallatán fölfordult a gyomra. Nem, nem a szavak miatt, sem a konzerv miatt. Csak mert valami romba dőlt benne. Három hétig mindennap eljárt ebbe a boltba, hogy legújabb, sírig tartó szerelmét lássa. Három hétig képes volt nem táplálkozni rendesen, lemondani az étkezdei kosztról. S az eredmény: Anna tréfát űz az ő áldozatának eszközéből.

A humoristának mentő ötlete támadt: megteszi azt a lépést, amelyet mindeddig halogatott — szót vált Annával nem üzleti ügyben.

Amikor Anna letette eléje a dobozt, a humorista hosszan a lány szemébe nézett.

— Itt lakik a közelben, kisasszony? — kérdezte fátyolos hangon.

— Nem, bejárok — felelte Anna.

— Este mikor jár haza?

— Fél hétkor.

— Busszal?

— Igen.

A humorista hazavitte a konzervet, és bedobta a szemétvödörbe. Látni sem akart többé babot. Este kiment a buszmegállóhoz, és megvárta Annát.

— Bocsásson meg, hogy alkalmatlankodom — kezdte. — Errefelé sétáltam, és megláttam magát.

„Hiszi a pici” — gondolta a lány, de hangosan ezt mondta:

— Nem alkalmatlankodik. A buszom még úgysem indul.

Aztán elbeszélgettek teljesen ügyefogyott témákról, s megállapították, persze ki-ki magában, hogy mindenben egyetértenek. Hogy a harmónia tökéletesebb legyen, másnapra találkát beszéltek meg. Anna aztán elment a busszal Piricsénybe, mert oda való, a humorista pedig hazatért lakására, a Chlupatý utca negyvennégy alá, s csak ennyit mondott:

— Bilibül bab.

S ebben a két szóban benne volt a Gül baba minden varázsa, az örökszép Huszka melódiák, a darumadár, meg a violaszin nyoszolya, meg a hattyúfehér kebel. És benne voltak a rózsák, meg a nagyjelenet, ahol Gyalántán Csóri a szent öreg szerepében a kertet tönkretette. És benne volt a Lengyel Imre apja, mint Mujkó, ahogy a pocakjával átugrott a falon. Ez volt az első operett, amit a humorista látott. Pöttömnyi gyerek volt akkor, még nem járt iskolába. Évtizedekkel később a „Gábor diák” című filmet többször is megnézte, annyira a szívéhez nőtt ez a darab.

Elhatározta, hogy ír egy operettet. Igaz, a Nobel-díjasok között aligha van egy is, aki operettet írt volna, de hát hol vagyunk mi még a Nobel-díjtól. Egy