Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - Aich Péter: Rómeó úr és Júlia (elbeszélés)

Aich Péter

legfőképpen azért, mert Rómeó úr tett annak idején olyan célzást, miszerint ő is sokat kap Júliától. Ez némileg meglepte, az igazság viszont az volt, hogy nem tudatosította, mikor és mit ad.

— Nem adok én semmit, csak vagyok — ellenkezett Júlia.

— Hát éppen ez az! — mondta Rómeó úr.

Júlia nemigen értette és ezért kételkedett. Kételyei végül azt sugallták, hogy rossz esélyeinek alapvető oka a tapasztalatlansága. Mindig oda lyukadt ki. Nem volt ez kellemes fölismerés, de egyúttal fölébredtek benne szunnyadó női ösztönei. Ravaszul igyekezett kérdéseivel becserkészni Rómeó urat. A helyzet bonyolult volt, mert Rómeó úr mindig rájött, miről szól ez a csalafin- ta, szelíd játék, vagyis nagyon körültekintően és feltűnés nélkül kellett kérdezgetnie, pontosabban: a témát szóba hozni.

A véletlen és a lélekjelenlét segített. Filmekről beszélgettek és Rómeó úr megjegyezte, mozira kár pénzt pazarolni, előbb-utóbb úgyis levetíti valamelyik tévéadó, különben is mindig arról van szó, hogyan lehet valakivel ágyba kerülni, lehetőleg még a megismerkedés napján, s ezen is túltettek volna már régen, ha lehetne, tudniillik, hogy azelőtt rendeznek szexuális orgiát, mielőtt egyáltalán találkoztak volna, vagyis az egész, ugye, értelemszerűen az emberi kapcsolatok értékrendszerének nyilvánvaló devalválódása. Mindig ugyanarról van szó, ráadásul kevés fantáziával.

— Miért fontos ebben a fantázia? — kérdezte Júlia.

— Mert a fantázia is a szerelem gyümölcse.

— A szerelmeseknek nagyobb a fantáziájuk?

— Nocsak, te még talán nem olvastál szerelmes verset? — nevetett Rómeó úr. — A lényeg persze, hogy a szerelmesek jobban ismerik egymást, s tudják, mi az, ami a másiknak, és így mindkettőjüknek megfelel. Egy nap alatt nem lehet senkit megismerni, összeszokni vele pedig pláne nem.

— Meg lehet tanulni?

— Mindent meg lehet tanulni, Júlia. Csak az időt nem veszik gyakran figyelembe, holott az is fontos.

— Tanítson meg rá.

— Júlia, ahhoz ketten kellenek. Különben nem szükséges elsietni, nincs ez pontos időhöz kötve. Majd találsz magadnak egy társat, s ha minden rendben lesz, erre is rájöttök.

— Miért, ennek nincs elmélete? — kérdezte a lány megszeppenve, merthogy talán mégis eltúlozta a dolgokat. Közben pedig arra gondolt, hogy hiszen ő már talált magának valakit, csakhát...

— Nézd, meg kell ismerned önmagadat, s aztán a partneredet is. Meg kell ismerned a testedet, hogy érezhess vele. Ellentmondásosnak hangzik, de az önmérsékletet is meg kell tanulni, hogy jobban föloldódhassunk.

Aztán elmagyarázta: A mi kultúránkban a szexualitás tabu, s azt akarva- akaratlan betartjuk. A fehér ember különben is ideges természetű, hajlamos mindent elsietni, minden pocsolyába azonnal fejest ugrik. Csoda, hogy általá-