Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: Víz: vizek, de szív: szívek (nyelvművelés)
NYELV ÉS ÉLET JAKAB ISVÁN Víz: vizek, de szív: szívek Megjegyzések dal- és táncegyüttesünk nevének újabb változatához Az utóbbi időben néhány lapunkban már így olvashatjuk népszerű együttesünk nevét; Ifjú Szivek, vagyis a tulajdonnév második szavának első szótagjában rövid magánhangzót (i betűt) írnak. Más lapokban viszont a szívek szóalak szabályos (í-s) írás- és ejtésmódjának megfelelően a régi Ifjú Szívek változat szerepel. (Néha ugyanabban a lapban egyszer rövid, máskor hosszú az említett magánhangzó.) A szívek a szív köznév többes számú alakja. Mint már utaltunk rá, a hosszú magánhangzós formát tekinthetjük szabályosnak. írásban is, kiejtésben is. S nem csupán ebben a többes számú alakban, hanem a szív szó minden alakjában (szívet; szívem, szívnek stb.), sőt a származékokban is (szíves; szívű, szível stb.). De kétségtelen, olykor megrövidül ez a magánhangzó az írásban is, még többször a kiejtésben (szivet; szivű stb.). E megrövidülésnek lehet területi oka (nyelvjárási ejtés), de nem zárhatjuk ki — főként a köznyelvet használók esetében — az analógiás okot sem. Csak itt, sajnos, téves analógiáról van szó. Nézzük meg alaposabban ezt a kérdést! A töveket — a névszótöveket is — két nagy csoportra osztjuk; egyalakú és többalakú tövekre. Az egyalakúak minden toldalékot ugyanahhoz a tőalakhoz vesznek fel {ház-ak, ház-at, ház-as), a többalakúak ellenben bizonyos toldalékokat a szótári tőalakjukhoz (nyár-nak, nyár-tó 1), másokat a nem szótáriakhoz (nyár-at, nyar-akC). Ez utóbbiakhoz tartozik néhány olyan szó is, amelynek a szótári tövében í hang van: híd, ín, nyíl, víz. Némely toldalék előtt megtartják ezt (híd-on, ín-nal, nyíl-tói, víz-re), de bizonyos toldalékok előtt a tő rövid változatát találjuk (hid-at, in-am, nyil-as, viz-ek). Ezt a tőtípust tőbelseji időtartamot váltakoztatónak nevezzük. Valószínűleg ehhez a tőtípushoz sorolják többen a szív főnevet is, azért rövidítik meg az í-t a toldalékok előtt. De ebben tévednek, mert — és ez bonyolítja a kérdést — sokkal több olyan szavunk van, amely a tőbeli (hosszú) í-jét minden toldalék előtt megtartja, vagyis amelyeknek csupán egy tőalakjuk van. Ilyenek a következők: cím, csík, csíny, csíz, díj, dísz, gím, íj, sín, szíj, szín, szív stb. Mivel a szív is itt található, nem fogadható el a köznyelvben sem a szivek, sem a szivet, szives stb. alak, csak ezek: szívek, szívet, szíves stb. Sajnos, arra nézve semmi fogódzót nem adhatunk, melyek azok az í tőhangzós szavak, amelyek a többalakúak csoportjába tartoznak, s rövidre vált a tőhangzójuk bizonyos toldalékok előtt, illetve melyek az egyalakúak. Ebben a kérdésben csupán a tőbelseji időtartamot váltakoztat néhány elem (híd, ín, nyíl, víz) megjegyzése segíthet.
