Irodalmi Szemle, 1999

1999/3-4 - Alabán Ferenc : Vizualitás az irodalomban (tanulmány)

Alabán Ferenc

Vizualitás az irodalomban

(Megjegyzések az irodalmi megújulás kérdéseihez)

„A nyelvet csak az ismeri, aki többet ismer a nyelvnél."

(Heidegger nyomán)

Közel egy évtizede már annak, hogy Papp Tibor a párizsi Magyar Műhely című folyóirat „triójának” Nagy Pál és Bujdosó Alpár mellett harmadik szerkesztőtagja Nyitrán és Pozsonyban az akkor frissen megjelenő kötete kapcsán (Múzsával vagy múzsa nélkül?) előadásokat tartott diákoknak és tanároknak a számítógép és az irodalom kapcsolatáról, a kinetikus irodalomról. Arról, hogy a számítógép alkalmazásának számtalan lehetőségén túl hogyan lehet eljutni „a szépirodalomban való kísérletezés esztétikai örömének elemzéséig”. Az előadások nagy hatást váltottak ki a hallgatóságban, noha tudvalevő, hogy az élő irodalom mellett, annak olvasója is nagyon nehezen barátkozik meg az új műfajokkal, pedig már a hetvenes évek közepétől magyarországi folyóiratok is mertek közölni képverseket — igaz útbaigazító írások kíséretében (lásd Béládi Miklós előszavait). Ezekhez hasonló a szlovákiai magyar irodalomban Cselényi László szövegeinek sorsa is, amelyek párizsi tartózkodásai után születtek, s amelyek a hetvenes évek közepén Koncsol László magyarázó és értelmező sorainak kíséretében jelentek meg az Irodalmi Szemlében. A formabontó költő Krétakor... (1978) című kötetéhez a kiadói szerkesztő ismét elemző és tisztázó szándékkal írt tanulmányt, lévén az esztétikai élmény a műalkotásnak s a befogadó (kritikus és olvasó) személyiségének egyszeri, változékony és szokatlan ötvözete.

Nem lehet tehát csodálkozni a költészet új irányzatai és műfajai felé forduló érdeklődés fokozatos növekedésén. Tény, hogy a magyar irodalom berkeiben az első megnyilvánulásoktól még jó néhány évnek kellett eltelnie az igazi áttörésig, amelyet az ismert Ver(s)ziók (Formák és kísérletek a legújabb magyar lírában) című antológia hozott meg 1982-ben. Azóta aztán számos vizuális művet tartalmazó könyv jelent meg, egyéni kötetek és antológiák egyaránt (Médium Art antológia és más), amelyekben ugyan elhalványult a nyelvi közlés, de az alkotók a kommunikációnak újfajta formáival teremtet-