Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Fellinger Károly: Ballada a hét évig bolygó huszárról
Feliinger Károly versei fa tetején kuporog a puszta közepén fél lejönni onnét — holdseprűje kéményről kéményre jár — Ballada a hét évig bolygó huszárról Hét évig bolygott fókán a huszár, görbe utcákon, szép lányok után Ödrögfiókák irigy szemükkel, megátkozták őt a szerelemmel Tüzesemberek nyomába jártak, elásott kincsek lángot okádtak Vén platán alatt jó Bercsényiként, nem adta ő fel könnyen a reményt / Mint pajkos szellő görbe utcákon, bolyong a huszár táltos lóháton Elsüllyedt várából kísért már a csönd, garabonciásként visszaköszönt Ördöglyukakból csábít az ének, szárnya nő ott a bölcsek kövének Mocsarak hívják pacsirta dallal, mocsarak védik károgó jajjal / Hét évig lova bolyong utána, pajkos szellőként követi árnya
/
