Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - J.Gazdag József: (Egy muskátlisziromról szóló zavaros álom versben való elbeszélése) (vers)
(Egy muskátlisziromról szóló zavaros álom versben való elbeszélése) megbújva ablakmélyedésben muskátlisziromként esővizet inni se kint, se bent, az ablakmélyedésben magunkra maradni és apró rezdülésekkel félni az őszt, a jégujjú, aszott-barna őszt, a szenvtelent. megbújni falban, repedésben, vakolat mögé húzódva liánként pihegni gyerekszájjal: mint kisbetűs krisztus kifeszülni ülni mozdulatlan mint töredezett pókok, száraz rovarként sarokba seperve megbújni két gondolat között fekete űrbe, halálba osonni némán, száz és ezer fekete fátylú finom úrinővel fekete lugasba vonulni mégis egyedül kipingált szemekkel rúzsozott (bár furcsa) szájjal mint áttetsző üvegembernek csilingelnek csontjaim a szél, a mindig hideg szél ha beléjük kotor megbújva ablakmélyedésben muskátlisziromként az utcára nyílni „esküvő lesz”, mondja egyik „lakodalom” hatalmassá növő árnyak J. Gazdag József
