Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Motesiczky Gábor: sodródó szonett
Motesiczky Gábor versei sodródó szonett (Faludy Gyuri bácsinak) meztelenül látlak még ma is jochensteini kávéház tavaszi duna fényesre sikált kőpadlón döglik a szivem emlékezetből haragszom az elnehezült látszatbók ildomoskodásra nálamnál kifinomultabban tudtad nem pocsékoltál percet holmi előnyargalásra legyen ikra a levesben meg caenni (utána néhány pohár ka horogra fontos csali a torokra) holnaptól tovább csavargóm emlékeim szomjazó foglyaként arra hasonlítok aki nem vagyok szűkösen tomboló bűntudat néha meg kell hajolnom pusztán megszokásból mert mások birtokolják a szép dolgokat bé jóskávai savanyodtunk újpesten ellehetetlenedett nyegle tartásban partinagylajóst csuklógyakorlatoztunk s míg csepel felé gurított a HÉV egymásra vigyorogtunk a felismerésben: Idézet „ó költészet nagy tűzijátéka petárdakrém púdermozi homlokcsókok stemplila tájéka ahogy a szerv láttamozi” meztelenül látlak még most is antwerpen őszikék
