Irodalmi Szemle, 1999

1999/3-4 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban (esszénovella)

Duba Gyula

tének idején, látványának hiánya folytán a személye már-már legenda számunkra, sokat beszélünk róla, mitikus alakká válik a kutyás hölgy! Vajon hol lehet?

Tíz-egynéhány nap után megjelenik. A találkozást, látnivalóan ő is várta, felkészült rá. Másképp öltözött, mint azelőtt. Kiöltözött, mondhatnám. Sokszínű, mint a szivárvány, vastag tarka szvettert vett fel, hasonló kötött sapkát. Hozzá galambszürke nadrágot és kecses csizmát. Közelünkbe érve láttuk, hogy a szemöldökét szénnel kihúzta, szempillái hosszan és sötéten felkunko- rodnak, rózsaszín rúzzsal szolidan kifestette a száját. Más, mint azelőtt. Valahogy ünnepélyes. Talán nem is szebb, ötvenéves lehet és igazából nem szépség, valahogy emelkedettebb és várakozóbb. Örömmel köszöntöttük egymást, ismét szólt hozzánk, amit nem értettünk, de ez nem zavart abban, hogy mi is szóljunk, mennyire örülünk, hogy ismét látjuk, és mosolyogtunk.

Azután még sokszor találkoztunk.

Elutazásunk előtt, készülődés közben felmerült, hogy el kellene búcsúzni tőle. De hát mit mondanánk neki, nem értene, csak a mosolyunk szólna helyettünk... Emlékezetünkben marad, mint egy titokzatos jelenség, jó volt őt látni a Misty Streeten. S azon is elgondolkodhatunk majd, találgathatjuk, mit jelentettünk mi az ő számára, hogy olyan nyílt és kedves volt velünk szemben...?

(Befejező rész a következő számban)

A mozdulat viszonylagossága,

1987, színes cinkkarc