Irodalmi Szemle, 1999

1999/3-4 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban (esszénovella)

Joyce-szál Ontario tartományban

(Esszénovella)

A bőröndömben pulóverek és fehérnemű közé bugyolálva utazik velem az Ulysses. Fogalmam sincs, e pillanatban éppen hol lehet. Nem is sejtem. Vajon merre van az óriásgép csomagtere? Nem töröm a fejem, fontosabb most az ablak mellettem — ellipszis alakú nyílás a világra —, melyen kinézhetek. Különösen akkor figyelek, amikor vélhetően a szigetország fölé érünk, majd kinézem a szemem. Hátha megpillantom Dublin városát és az Arbour Hill sarkán Dr. Leopold Blumm urat, Molly asszony minden bizonnyal felszarvazott férjét, netán Stephen Dedalus enyhén részeg fiatal költőt, ahogy az útjaik egymást keresztezik, anélkül azonban, hogy találkoznának. Kíváncsiságom, vágynak is nevezhetném, azonban kielégítetlen marad Alattunk sem város, sem föld, sem tenger nem látható! Csak vakítóan fehér, hófúvásos jégmező, taréjos kicsiny hullámokkal, lentről a földről talán sosem látható, tízezer méternyi magasságban elterülő, összefüggő felhőszőnyeg. Akár a dermedt, nyugodalmasnak tűnő sarki táj, mely alatt irdatlan mélységben csatangolhatott Joyce magyar zsidó származású „Odüsszeuszának” árnyalakja.

Hogy a három hónapra miért éppen az Ulyssest viszem magammal? Igazán jó kérdés. A választ magam is csak sejtem. Joyce művét többször kezembe vettem, beleolvastam, kíváncsian, a megismerés lázától fűtötten elmélyedtem benne, ám sorra mindig kidőltem. Ellene vethetnék, hogy az író ne dőljön ki egy világklasszikus olvasása közben, az Ulyssest tavaly a „század regénye” címmel tüntették ki a kritikusok!, tehát aki hivatásból olvas, megkezdett könyvet nem tehet le olvasatlanul a kezéből, de bizony nem lenne igazuk. A kudarcban persze nem a mű a hibás, ám sem az író, hanem maga az élet! Az olvasó(író) napi kötelességei és feladatai, a maga munkaproblémái és alkotói gondjai, boldogsága vagy boldogtalansága, tehát személyes körülményei. Maradjunk ennyiben! Joyce-t tehát azért viszem magammal (angol) nyelvi közegbe, hogy bár nem a szülőföldjén, mégis hasonló történelmi-emberi élettérben végre elolvassam. (Döntésemben oly sanda szándéknak is szerepe lehetett, hogy három hónapig nem lesz más olvasnivalóm!) Mert mást nem tehetek. Nem mentségemül, inkább magyarázatképpen azt is meg kell jegyezDuba Gyula