Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - MARGÓ - Máté László: Új kihívás előtt... Ötvenéves a Csemadok
MARGÓ közéletünk és kulturális életünk alakításában. A mostani állapotokat látva, elismerem: tévedtem. Talán mégiscsak az lett volna a járhatóbb út„, Persze, azt is tudom, a történelem nem ismer utólagos korrekciót! Az elmúlt évek szlovákiai magyar pártrivaliozációjának volt egy alig leplezhető igyekezete: ki tudja a hátsó udvarába terelni a Csemadokot? Persze, ebben a „becserkészésben” nem volt minden érdekeltség nélkül a Csemadok néhány csúcsvezetője sem, akik a hozzájuk közel álló mozgalom (párt) akol- jába szerették volna beterelni a szövetséget. Ugyan elmondhatjuk-e végre, hogy ezek a praktikák már visszatérhetetlenül a múlté...?! A kisebbségi politizálás természetes szövetségese egy partneri szinten kezelt kulturális szervezet (mozgalom, hálózat) és a kisebbségi kultúra egésze. Az egységesülés útjára lépett szlovákiai magyar politizálás elemi érdeke egy jól működő, állandóan megújulni képes kulturális szövetség, amely egyben a közösségépítés és közösségmegtartás kovásza is. Ez semmiképp sem amolyan anakronisztikus Matica-szindróma, agyrémes mindenekfelettiség, hanem a közösséget erősítő és a civil ellenőrzést megvalósító természetes közeg, amelyben kiteljesedik a kisebbségi lét színes palettája. Az idő hármas egységéből — múlt, jelen, jövendő — a Csemadok esetében az utóbbi számomra hiányzik. A jelenlegi állapotok ismeretében ugyanis nem látom a Csemadok jövőjét, jobban mondva: kilátástalannak látom. S ezt nemcsak növekvő szkepticizmusom mondatja velem, hanem a tények is, amelyek arról szólnak, hogy a Csemadok jövője bizonytalanabb, mint bármikor... A társadalmi fejlődés keretében egy életképes szlovákiai magyar jövőkép két tartópillére: az egységes magyar politikai akarat és egy országos kulturális szervezet. Amíg a politikai vezetés egyértelműen nem deklarálja, hogy ez utóbbi a Csemadok lehet (netán más szervezet vagy intézmény), addig a bizonytalanság tovább bomlasztja a sorokat. Ez persze nem zárja ki a más kezdeményezéseket, szakmai és egyéb klubok, társulások szervezését, egy országos szervezetre azonban mindenképpen szükség van. Többet ennél ez a közösség nem tud fenntartani. És itt nemcsak az anyagiakra gondolok, hanem inkább az egyre ritkuló sorokra...! Ha pedig van közakarat a Csemadok megtartására, akkor időszerű volna még az idén kimunkálni egy olyan megújulási programot, amely az ötven év legjobb hagyományait tovább viszi, s egyben alapul szolgál a cselekvésre és a megmaradásra, a történelmi időváltás utáni évekre is. Kérdés: Ki fogalmazza meg ezt a programot? Azt hiszem, hogy nemzedékek összefogására lesz szükség: idősebbekre, fiatalokra egyaránt! S akkor majd lesznek olyanok, akik átviszik a Csemadokot a jövő évezredbe! Máté László
