Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - ARCOK ÉS MŰVEK - Alabán Ferenc: A valóságirodalom és a népi motívumok előfordulása a szlovákiai magyar lírában (tanulmány)
ARCOK ÉS MŰVEK vetlenül, sőt kihívó módon mutatják meg sajátos természetüket és azok tanulmányozása, értékelése, művészi feldolgozása is gyorsabb ütemben zajlik, a költő is ennek megfelelően mentheti át azokat a líra közegébe. Nyilván az új valóságszituációnak új ellentmondásai, emberi konfliktusai és megoldandó kérdései jelennek meg, ennélfogva is megtermékenyíthetik a költői képzeletet, és gazdagíthatják az irodalmat. Újabb kihívások mutatják meg magukat az alkotók számára, hiszen meg kell küzdeniük a módszer, a stílus és a forma alakításával is. Átmeneti, változó, egyesek szerint válságos (?) korszakát éli az irodalom. Helykeresése és megújulása időszerű probléma. Hogyan alakul a valóságirodalom (és benne a népi irodalom) sorsa a jövőben? Ez a kérdésfeltevés vonatkozhat ugyanúgy a formaújító és kísérleti irodalom helyzetének alakulására is éppúgy, mint az irodalom belső tereinek, műfajainak változásának kérdésére is. A valóságirodalom annak ellenére, hogy az irodalom ma egyes nézetek szerint az audio-vizuális kommunikáció esztétikai jellegű válfajaként is körülírható, bizonyára megtalálja helyét a hozzá tartozó közegben. Megtalálja a helyét és kifejti hatását, megleli befogadóját abban az esetben is, ha netán nem a könyv lapjain jelenik meg, hanem mondjuk az elektronikus közvetítő eszközök, médiumok segítségével válik elérhetővé, és a videón vagy éppen a számítógépen válik láthatóvá. A jövőbeli járható út feltételezhetően a valóság egyre nagyobb mértékű intellektualizálása, illetve alkotói korszerűsítése. Módszert annak idején (a hetvenes—nyolcvanas években) tanulhatott a szlovákiai magyar író; követendő példákat találhatott, elsősorban a magyarországi, az erdélyi magyar íróknál, költőknél akár a falukép idősze- rűsített és hiteles átformálására, a lírai visszaemlékezésre, akár a korszerű irodalmi rangú riportra stb. Befogadta a termékenyítő hatásokat, így ki tudott lépni önmaga köréből. A kisebbségi sors — hétköznapi jelenünkben is — az anyanyelvi fenyegetettséget jelenti, így a szellem önvédelmének ügye meghatványozódik, ezért a kisebbségi irodalomnak a művészi értékek létrehozásán túl most is küldetése a kisebbség szellemi önbizalmának és ellenállóképességének erősítése. A valóságos lelki energiák gazdagításáról, a szellemi értékek növeléséről van szó, és nem az üres gesztusokról vagy a melldöngető retorikáról. Küldetése marad a jövőben is az irodalomnak — s benne a valóságból kiinduló irányzatoknak — elsősorban a kisebbségi önismeret és a megújuló éleslátás fontos forrásaként, mely egyúttal korszerűsítheti az alkotó problémafelvetéseit, bővítheti az irodalmi értékskálát, megtermékenyítheti az ihletet, a változó valóság faggatásait pedig esztétikumhordozó nyelvi képződménnyé formálhatja, s mérhetővé és értékelhetővé teheti azt egyetemes magyar irodalom vonatkozásában is. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM Alabán Ferenc Két költő nyomában, Nitra, 1995 Czine Mihály: Nép és irodalom, Budapest, 1981
