Irodalmi Szemle, 1999

1999/1-2 - NEGYVEN ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Pénzes Tímea: A Holnapról

Negyvenéves az Irodalmi Szemle

Holnap, az Iródiából kinövő csoport a Próbaút antológiával és a FIK létrehozásával már bizonyította létjogosultságát.

Az Irodalmi Szemle 1990/1-es számában jelenik meg utoljára a Holnap-rovat Buchlovics Péter, Motesiczky Gábor, Hajdú István, Petrik Szilárd, Szászi Zoltán, Lukács Zsolt és A. Szabó László írásaival. A. Szabó László Kísérletek című miniesszéjében leszögezi, hogy az irodalom nagyon fontos dolog. Tetszik az irodalom ilyennemű definiálása, hogy nem komplikál, nem körülményes- kedik, hiszen köztudomású, hogy az irodalom fogalma definiálhatatlan. 1990/4-es számban Grendel Lajos vette át a főszerkesztőséget Varga Erzsébettől. Ömlesztett irodalom következett, kezdő és befutottak együtt szerepeltek a lapban, megkülönböztetés nélkül. Az 1990-es év első számaiban még voltak rovatok, a Fórum, Figyelő, Napló, Beszélő múlt, Kritika, de a 4-es számtól egyetlen rovat sincs, ráadásul Holnap sincs.

Az 1990/2-es számban olvasható a Búcsú a tegnap Holnapjától írás Balla Kálmán tollából. Szomorú hangvételű, őszinte, dühös cikk. Véleménye szerint a Holnapról már 1989 augusztusában kiderült, hogy nem önállósulhat, ami annyit jelent, hogy a FIK és a Holnap tagjainak minden fáradozása hiábavaló volt. Eddig is rengeteg kompromisszumot kötöttek a folyóirattal. Hiába volt minden remény, nem lett a mellékletből önálló folyóirat. Pedig volt rá kilátás, a Poszt nevű lehetséges folyóirattervnek nagy volt a támogatottsága. Differenciálódást akartak, ne csak a Szemle legyen az egyetlen, vezető folyóirat a .szlovákiai magyarság körében. A Dotykynek sikerült, nekik nem. Ehhez a szlovák kormány novemberi ülésének is köze volt, mely mindennemű megújítási tervet elvetett, így a Poszt megjelenését is. „A fiatal írók beszorítottsága, gettóra emlékeztető zsúfolódása a mellékletben nem volt többé elviselhető”

— írja Balla. A szerkesztők nem tűrték tovább a melléklet jelleget, inkább búcsút vettek tőle. Ha nem lehetnek önállóak, nem akartak a Szemle rovata sem lenni. Balla Kálmán számára ez a megoldás nem volt tűrhető. Úgy érzi, hogy a Holnap korlátozás volt, ugyanakkor a fiatalok mindennemű folyóirata korlátozás lenne. Csügged, de mégis bizakodik abban, hogy új folyóiratok születnek, új írói egyesületek alakulnak, folyóiratok és könyvkiadók, a fiatal szerzők akár önállóan is hozhatnak létre saját fórumokat, antológiákat, füzeteket, „ csak vállalkozó kedvű gárda kell ezután hozzá”.

Véget ért ezzel egy gyönyörű korszak. Nehéz megítélni, melyik lett volna a jobb:

1. ha megkülönböztetve közük továbbra is a kezdőket, csoportosan egy országos folyóiratban,

2. ha megkülönböztetés nélkül, elegyítve,

3. netán ha önálló folyóiratot hoznak létre.

Nem lehet előre tudni, 1987-88 táján ez mennyire működött volna, mennyire tudták volna megállni helyüket. Bár én bízom, bíztam bennük. Hiszen nyitottak voltak, lelkesek és aktívak. Mi több kell még?