Irodalmi Szemle, 1999

1999/1-2 - NEGYVEN ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Pénzes Tímea: A Holnapról

Negyvenéves az Irodalmi Szemle

a hiányzó irodalmi orgánumokat, hetilapokat, folyóiratokat, mert ezek minden lapnál csupán mellékletként vannak jelen, s „mellékletek irodalma” lesz lassan egész Csehszlovákia irodalma. Ezen a helyzeten változtatni kell. Ezek szerint az ország minden területén érezhető volt az a törekvés, hogy önálló irodalmi orgánumokat hozzanak létre, ne csupán egy egész részei legyenek a rovatok. Viszont Balla Kálmán megelégszik az eddigi eredményekkel, azzal, hogy önállósult a Holnap, és megalakult a FIK. Ez is haladás. Később azonban már ő is elégedetlen lesz (1990/2-es számban megjelenő írásában a hiábavaló próbálkozások után csalódottan fordít hátat a Holnapnak). El kell ismernie azonban, hogy az alkotók száma egyre nő, a publikálási lehetőségek pedig alig bővülnek. A szlovákiai magyar lapok irodalmi rovatai szűkösek, terjedelmük korlátozott, „alkotó gárdánk szellemi potenciálja tehát meghaladja sajtónk közlési kapacitását.” A Szemlében szűkös a hely, hosszú az átfutási idő, terjedelmesebb, illetve sorozatos írások, versciklusok közreadására nincs hely, így nem tudnak megjelentetni mindent, amit szeretnének. Kiemeli, hogy a Holnapban és a FIK-ben pedig már két irodalmi nemzedék van jelen, a Megközelítés és a Főnix Füzetek, valamint a Próbaút antológiájának nemzedéke.

Balla és Hizsnyai csüggedését bizonyára növelte, hogy pályatársaiknak sikerült mindez: a cseh fiatal írók Dílna néven már indítottak, a szlovák fiatal írók pedig Dotyky néven ez idő tájt indítanak folyóiratot. Nem csoda, ha fájlalják, hogy nem fogadják kellő komolysággal indítványozásukat, hiszen esetükben már nem kezdőkről van szó, ők már bizonyítottak, szerzőik önálló kötettel rendelkeznek, hazai és külföldi antológiákban, folyóiratokban publikálnak. Tehát a fiatal szlovák íróknak is volt mellékletük a Romboid nevű irodalmi újságban, és ők is 1987-ben, tehát a második nekifutású Holnappal egyidejűleg és nagyon hasonló küldetéssel indultak, tehát egyfajta testvérfórumról van itt szó. Ők is alapítottak egy társulatot, a Kruh mladých autorov (azaz MKA-t), melyet fiatal szlovák szerzők alkottak, mint a „holnaposok” a FIK-et. Gondjaik, elképzeléseik is egyeztek a Holnappal, a Szemle 1987/9-es számában a Holnap vendégül látta a Dotyky rovat szerkesztőit, Igor Otčenáš esszéje például a szlovák elsőkötetesekkel, Andrej Ferko, Ján Kalina, Ladislav Hrubý és Peter Juščák írásaival foglalkozik. Tetszik ez a szlovák irodalom felé való nyitás, az, hogy magyarul közvetítik szlovák pályatársaik műveit, hiszen az irodalmi vendéglátásoknál kezdődnek az irodalmi kapcsolatok.

És az 1987/10-es számban történt valami érdekes. Ezt követően az 1988/10- es számban is. Kialakulófélben volt a Tsúszó-kultusz. Ha meghallom Tsúszó Sándor nevét, mosolyognom kell. Szóban forgó fiatal íróink fedezték őt fel, emelték őt ki az ismeretlenség homályából, és titkos életművéből és élettörténetéből idéztek, szemelvényeket adtak közre munkásságából. Sőt, elemezték, kritizálták műveit, életpályáját, vitákat indítványoztak ügyében. Születésének 80. évfordulója kiváló alkalom volt arra, hogy bemutassák őt, aki hiányzik az irodalomtörténetekből, a lexikonokból, irodalmi összeállításokból. De igen, ők felfedezték őt, és bemutatták őt, megismertették őt velünk. Hála a Holnapnak!