Irodalmi Szemle, 1998
1998/5-6-7 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Holota János és Érsekújvár
TURCZEL LAJOS A Chilébe emigrált Holota hatvanéves volt, s politikai tevékenységét még nem hagyta abba. Erről tanúskodik az 1951. március 15-én keltezett emlékírása, melyet én gépiratként az Észak-Amerikába emigrált egykori sarlósok s kitűnő művészettörténésznek, Brogyányi Kálmánnak a hagyatékából szereztem meg. A közvetítő családtag, a Freiburgban nyelvészkedő Brogyányi Béla sem tudja, hogy az emlékírás eredetiben vagy angol nyelven megjelent-e valahol, de ezt én valószínűnek tartom. Birtokomban van egy angol nyelvű tanulmánygyűjtemény is, melyet a mi- rovi fegyházban 1957. március 8-án elhunyt Esterházy János emlékére 1959- ben Hungarians in Czechoslovakia címmel New Yorkban adtak ki. Ebben már posztumusz módon Holota is szerepel, írásának címe: The attitude of the Hungarians in Czechoslovakia (A csehszlovákiai magyarok magatartása). A csehszlovákiai magyarság helyzetképét nyugati forrásművek s csehszlovákiai és magyarországi újságközlemények értékelése alapján alakította ki. Legtöbbet az 1953 és 1956 közötti Új Szóból idézett, s utolsó hivatkozásai 1956 márciusában megjelent sajtóanyagokhoz kötődtek. Azt a gyakori állítást, hogy a szlovákiai magyarság egy ideig pozitívabban viszonyult a kommunizmushoz, mint a többségi szlovák nemzet, Holota kétségbe vonta, de az ilyen fel- tételezések kialakulását nem magyarázta meg. A magyarázat pedig az, hogy jogrendezésünk ügye a proletárdiktatúra kialakulása, 1948 februárja után vetődött fel és oldódott meg, s a kommunista propaganda ügyes mesterkedése folytán a magyar lakosságban az a hiedelem uralkodott el, hogy jogfosztásunkban a kommunisták kényszeredetten vettek részt, s a burzsoá nacionalisták fölött aratott győzelmük után siettek rendezni a problémát. Ez a hamis beállítás a sokat szenvedett magyarság körében szinte hálaáradatot idézett elő: magasztaló írások születtek a Jégtörő Februárról, s Sztálint dicsőítő versek is megjelentek. A rideg valóság pedig az volt, hogy jogfosztásunkhoz a csehszlovákiai magyar problémát „vagonkérdésnek” nevező Sztálin adott szabad utat, s az 1947—48-ban megváltozott nemzetközi körülmények között a jogi visszarendezést is ő parancsolta meg. Hogy a sztálini machiavellisztikus politikai masinériához a „felszabadított” országok kommunista pártjainak szolgaian alkalmazkodniuk kellett, arra Holota emlékírásában érdekes utalás van. A kikényszerített lakosságcsere ellen indított kampányok hatásáról ezt írja: „Megkezdtük a sajtó megkörnyékezését. A kisgazdapárti sajtó félénkségből elzárkózott, a kommunista sajtó pedig, amely addig következetesen elhallgatta a szlovákiai magyarok üldözéséről szóló híreket, nemcsak hogy elzárkózott előlünk, hanem aljas módon és szinte olyan tónusban írt, hogy a cseh öklöt, mely üti a magyart, csókkal viszonozta.” A jogrendezéssel kapcsolatban én említem meg, hogy Rákosi Mátyás akkor karakánkodni kezdett, s „keményen” bírálta a csehszlovák elvtársak halogató taktikáját. Valószínű, hogy az emigráns Holota az emlékírásán és a New York-i tanulmánygyűjteményben megjelent közleményén kívül mást is írt, s talán a chilei
