Irodalmi Szemle, 1998

1998/5-6-7 - TALLÓZÓ - Varga Lajos Márton: Ebben a világban az író alig számít (Beszélgetés Tőzsér Árpáddal)

VARGA LAJOS MÁRTON

dójukhoz. Ma általában a már nem élők közül választjuk meg iskolateremtőinket.

• Ez azt jelentené, hogy a múlt értelmezése, egyszersmind a folytathatóság keresése közben az írók, költők csak bizonyos régieknél, mondjuk, Mik- száthnál, Csáth Gézánál, Krúdynál, Babitsnál, Kosztolányinál találtak ösztönzésre? S ha igen, akkor miért nem szólítja meg a legjobbakat Ady, Móricz, József Attila, Weöres Sándor, Illyés Gyula?

— József Attilát kivenném a sorból. Élete utolsó korszakának a költészete annyira megszólítja a mai legjobbakat is, hogy ha a József Attila-allúziók rendszerét kihúznánk, mondjuk, Petri György, Parti Nagy Lajos vagy Balla Zsófia sok verséből, e versek belerokkannának. A többi ma már valóban nem iskolateremtő. De csak azért, mert a korábbi puszta világszerűségre reagáló szövegszerűségnek ma még sok a neofitája. S ezek hajlamosak a jelként működő jelentést, azaz a gyereket is kiönteni a fürdővízzel. Aki nem hiszi, hogy Móricz Az Isten háta mögött című regényét például a múlt századi elbeszélésmódra utaló jelhasználatként is lehet értelmezni, az olvassa el Kulcsár Szabó Ernő kitűnő tanulmányát a regényről! S a felsoroltak közül mindegyiknek van „Isten háta mögöttje”. Csak Kulcsár Szabó Ernő van kevés!

Népszabadság, 1998. július 18.

Nagy János: Nagy László,

1972,

bronz