Irodalmi Szemle, 1998

1998/5-6-7 - HORIZONT - Pomogáts Béla: Irodalom az új demokrácia szellemi rendjében

POMOGÁTS BÉLA Irodalom az új demokrácia szellemi rendjében Közélet és irodalmi élet A történelmi értelemben mögöttünk álló, de a magyar társadalom lelki ref­lexeiben még nagyon is élő kommunista diktatúra utolsó évtizede az iroda­lom és a szellem szabadságharcának korszaka volt. Mi több, az irodalom és az irodalmi élet, demokratikus ellenzéki nyilvánosság hiányában, a társadalom közérzetének és törekvéseinek artikulálását is ellátta, rendszeresen figyelmez­tetve arra a hatalom birtokosait, hogy a társadalom nagy többségének érde­kei nem esnek egybe a politikai hatalmat birtokoló szűk csoport érdekeivel. A szellemi, irodalmi életnek ez a hosszú évtizedeken keresztül folytatott szabadságharca azóta történelmi sikerrel járt, és a kemény gazdasági kény­szerekkel együtt valósággal kierőszakolta a történelmi jelentőségű politikai változásokat, amelyeket aztán az Egyesült Államok és a Szovjetunió, köze­lebbről George Bush és Gorbacsov elnökök „máltai megegyezése” szentesített. Mindez kétségtelenül megváltoztatta az irodalom helyzetét, szereptudatát és identitását is. Az irodalom és a kultúra visszaszerezte hosszú évtizedeken ke­resztül nélkülözött autonómiáját, és ezt követve már szabadon dönthetett az alkotómunka és az irodalmi élet ügyeiben. Ennek az autonómiának a visszaszerzése ugyanakkor erőteljesen veti fel a hagyományos kérdést vagy dilemmát, hogy tudniillik az irodalomnak a jelen körülményei között részben a politikai vagy csupán a művészeti szférában kell-e elhelyezkednie, egyáltalán van-e és kell-e „átjárás” a két övezet között. Más szóval, az íróknak a politikában, a publicisztikában is, vagy csupán a szépirodalmi alkotómunkában kell-e feladatokat, küldetést vállalniuk. Mindez máris bizonytalan közérzetet teremt, minthogy a magyar irodalmi élet koráb­ban, a diktatúra évtizedeiben természetes módon vállalta a nemzeti és társa­dalmi érdekek képviseletét, tehát igazából politikai feladatokat (is) ellátott. Az iménti kérdésfelvetés, szeretném hangsúlyozni, nem új, tekintettel arra, hogy irodalmunk a többi közép- és kelet-európai irodalomhoz hasonlóan szinte mindig arra kényszerült, hogy a nemzet sorskérdéseiben állást foglal­jon, éspedig nemcsak művészetként: erkölcsi és esztétikai értékek létrehozása HORIZONT

Next

/
Thumbnails
Contents