Irodalmi Szemle, 1998
1998/5-6-7 - TUDOMÁNY - Lanstyák István: Magyar nyelvtervezés a Kárpát-medencében a 21. században (2. rész)
Magyar nyelvtervezés a Kárpát-medencében a 21. században 11. A nyelvélesztés olyan nyelvtervező tevékenység, melynek célja a zajló (s esetleg a már lezajlott) nyelvcsere visszafordítása, a beszélők előző nemzedékei által anyanyelvként beszélt nyelv újbóli elterjesztése az egész beszélőközösségben. A nyelvélesztés sikeres példájaként az ókori héber nyelv izraeli felélesztését, élő nyelvvé tételét szokták említeni, de sikereket érnek el a nyelvélesztés területén Walesben és Új-Zélandban is (az előbbi esetben a velszi, az utóbbiban a maori nyelvet terjesztik a már angol anyanyelvű beszélők körében). 12. A nyelvi tanácsadás látszólag nem is a nyelvtervezés, hanem a nyelvművelés szolgálatában állna. Kétségtelen, hogy a beszélők jelentékeny része abból a célból kérne nyelvhasználati tanácsot, hogy eleget tegyen a társadalmilag elvárt nyelvi viselkedés követelményének. Ám hogyha a tanácsadás a nyelvtervezés eredményeire támaszkodna, ezzel egyben a nyelvtervezők által kívánatosnak tartott formák terjesztését is szolgálná, vagyis részévé válna a nyelvtervezés kivitelezési (foganatosítási) folyamatának. — A nyelvi ismeretterjesztés — a nyelvi tanácsadáshoz hasonlóan — egyaránt eszköze a nyelvtervezésnek és a nyelvművelésnek is. 13. Egyik bírálóm meglátása szerint az ilyen nyelvvizsga megalázó, fölháborító és emberi személyiségjogokat súlyosan sértő eljárás volna. Ezzel semmiképpen sem tudok egyetérteni. Csupán annak pótlásáról van szó, amit az illető szakemberek elmulasztottak azzal, hogy nem magyar tanítási nyelvű főiskolát vagy egyetemet látogattak. Ha egy magyarországi egyetemen természetes, hogy a leendő újságíró magyar stilisztikából vagy retorikából vizsgázik, miért lenne fölháborító, ha a szlovákiai magyar újságírónak is meg kell tennie ugyanezt? 14. A „közveleg" olyan nyelvváltozat, amelybe más nyelvváltozat(ok) elemei is keverednek, méghozzá rendszerint természetes módon, azaz anélkül, hogy ez a hallgatóból/olvasóból erőteljes rosszallást váltana ki. Azt, hogy egy nyelvváltozatban más nyelvváltozat(ok)ból milyen elemek kerülhetnek be nyelvi interferencia folytán, az ún. együttelőfordulási szabályok határozzák meg. — A más nyelvváltozatok elemeinek gyakori előfordulása előidézheti ezeknek az illető nyelvváltozatba való integrálódásukat; ilyenkor az egykori interferencia eredménye belső nyelvi kölcsönzés lesz. Hasonló folyamatok játszódnak le a kétnyelvű beszélők körében két különböző nyelv viszonylatában. A kétnyelvűek által használt nyelvváltozatok a másik nyelv interferenciás hatása miatt kétnyelvű közvelegek. A másik nyelv hatására keletkező interferenciajelenségek integrálódásával pedig külső (vagy nyelvközi) kölcsönzés történik. (L. Lanstyák 1996a:84-88; vö. még Trudgill 1997:12-13, 43-44). 15. Az ún. regionális köznyelvekre 1. pl. Herman-Imre 1987:519-520; Kiss Jenő 1988:444; 1993:14-15; 1995b; kétnyelvű környezetben: Péntek 1994a:141; Kiss Jenő 1995b:3. A standard nyelv állami változataira 1. Lanstyák 1995a, 1995b, 1995c, vö. még Kontra 1993:127-128; Csernicskó-Be- regszászi 1994). Az egy országon belül használt standard egyes stílusváltozataira Tolcsvai Nagy 1994a:26, 1995:68, 1996a:245). A kétnyelvűségi helyzetben jelentkező kisebbségi nyelvváltozatokra 1. Lanstyák 1993b:76-77; Lanstyák-Szabómihály 1994:783-784; Péntek 1994c; a kisebbségi nyelvváltozatok értékelésére 1. Sándor 1995:128-133. 16. Ezzel kapcsolatosan csak a moldvai csángók vonatkozásában merültek föl — szakmai szinten — nemrégiben kérdések (1. Sándor 1996:61-62). Az a kétely, hogy a csángó nyelvjárások valóban még mindig a magyar nyelv részei-e, jogos, elméletileg teljesen megalapozott; az ilyen kérdések föltétele viszi előre a tudományos kutatást. Ám az a vélekedés, mely szerint a csángó nyelvjárásokat beszélőik általában önálló nyelvnek tekintik, tudtommal még nincs alátámasztva tudományosan értékelhető empirikus anyaggal. 17. A nagy karriert befutott „diglosszia” műszót Ferguson a standardizáltságnak olyan sajátos válfajára alkalmazta, amelyben „egy nyelv két változata egymás mellett létezik az egész közösséget átfogóan, és mindkettő meghatározott, külön funkciót tölt be” (1975:291-292). 18. „Többközpontú”-nak azokat a nyelveket nevezzük, melyeknek standard változata egynél több országban használatos ún. „emelkedett” funkciókban, vagyis pl. az államigazgatás, a közélet, a tudományok, a tömegtájékoztatás stb. nyelveként. L. Clyne szerk. 1992; Lanstyák 1995a, 1995b, 1996c. 6. Hivatkozások Ágoston Mihály 1994. Honnan hová? Kiépíteni magunkban életképes anyanyelvet, hogy anyanyelvűnkben (is) megmaradhassunk. Híd 58/1-4, 202-215. Ankerl Géza 1993. A Kárpát-medence nyelvterületeinek fenntartása. Nyugati példák és nemzetközi jogi eszközök. Magyar Szemle 2/9, 906-919.
