Irodalmi Szemle, 1998

1998/5-6-7 - TUDOMÁNY - Lanstyák István: Magyar nyelvtervezés a Kárpát-medencében a 21. században (2. rész)

LANSTYÁK ISTVÁN

jón a kölcsönös fordíthatóság és a két nyelv elsajátítása egymás beszélői számára. Előzményként és követendő példaként állhat előttünk a 18. század utolsó harmadának, ill. a 19. század első felének nyelvújító mozgalma, amely ugyanezt a feladatot végezte el — az akkori idők nyelvpolitikai viszonyainak megfelelően — elsősorban a német nyelv viszonylatában.

Ez a folyamat egyben a Kárpát-medencei nyelvi egység megerősödését is szolgálná, hiszen a peremállamok magyarságának nyelve a magyarországinál nagyobb mértékben indoeuropeizálódott a többségi (indoeurópai) nyelvek hatására.

14

A Kárpát-medence peremállamaiban a föntebb említettek jó része szintén elvégzendő feladat, csak éppen nem teljesen ugyanolyan jellegű vagy fajsúlyú, mint Magyarországon. így például a szaknyelvek esetében csak az illető ország sajátos intézményrendszerével, gazdasági életével, társadalmi viszonyaival kapcsolatos szókincs fejlesztéséről, ill. az e szókincsrétegbe tartozó elemeket érintő helyesírási kérdések megoldásáról lehet szó; ezek mellé társul a magyarországi szakszókincs terjesztése. Az anyanyelvi ismeretek átadása e beszélőközösségek kétnyelvűsége miatt sokkal bonyolultabb feladat, melynek sikertelensége végzetesebb következményekkel járhat, mint az anyaországban, méghozzá nemcsak az érintett beszélőre, hanem az egész közösségre nézve (vö. Lanstyák 1994a:63-65).

A kisebbségi magyar nyelvtervezés sajátos korpusztervezési feladatai közé tartozik, pontosabban kellene tartozzon a tökéletlen nyelvelsajátításból, ill. a nyelvfelejtésből adódó nyelvhasználati problémák megoldása (szélső esetben a nyelvélesztés11 megkísérlése), a magyarországi nyelvi fejlődéstől való viszonylagos elszigeteltségből és más tényezőkből származó nyelvi hátrányos helyzet ellensúlyozása többek között az új nyelvi jelenségek céltudatos terjesztésével stb. (Vö. Tolcsvai Nagy 1996a:245-246. A státustervezési stratégiára és feladatokra 1. a 5-8. pontokat!)

15

A nyelvi korpisztervezés szakmai tevékenység, melynek sikeres végzése magyar nyelvtudományi (leíró nyelvészeti, nyelvtörténeti, dialektológiai) és nem kevésbé általános nyelvészeti, szociolingvisztikai szakképzettség nélkül elképzelhetetlen (vö. Ágoston 1994:213; Kontra 1994a:76-77). Az ún. önkéntes (műkedvelő) nyelvművelők tevékenysége eddigi tapasztalataink alapján inkább káros, mint hasznos. Az egyes szakterületek művelőinek (jogászok, matematikusok, biológusok stb.) „nyelvművelő” (valójában jórészt nyelvtervezési, korpusztervezési) tevékenysége csakis akkor lehet gyümölcsöző, ha ezek nyelvészekkel működnek együtt az illető szakterület terminológiai kérdéseinek megoldásában.

A nyelvi státustervezés nem kevésbé szakemberek dolga, mégpedig részben nyelvészeké, részben jogászoké és hivatásos politikusoké. „A nyelvpolitikusnak a nyelvész politikai, gazdasági, művelődési stb. célok érdekében ad