Irodalmi Szemle, 1998

1998/5-6-7 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Holota János és Érsekújvár

Holota János és Érsekújvár

Osztályán, majd a Külügyminisztérium Nemzetiségi Osztályán kapott rangos beosztást.

A kitelepítési kormánybizottság tanácsadójaként Holota közreműködött az

1947 áprilisában megvalósított Új Otthon akcióban. Ilyen néven a Magyarországra menekült, kitelepített és kitelepítendő szlovákiai magyarok segítésére szövetkezetet és hetilapot létesített. A hetilap 1947 és 1949 között jelent meg, főszerkesztője Sándor Dezső volt. Mellette más újváriak: Dobossy Imre, Horváth Ferenc, Jócsik Lajos és Krammer Jenő is dolgoztak a lapban. Az értékes kordokumentumnak számító lap Fábry Zoltántól, Peéry Rezsőtől és Szalatnai Rezsőtől memorandumokat vagy memorandumrészeket közölt, s a lakosság- csere keretében kitelepített szlovákiai magyarokról a lakóhelyek szerint ösz- szeállított hosszú személyi lajstromok jelentek meg benne.

Holotának a felvidéki menekültek és áttelepültek érdekében folytatott önzetlen, díjazatlan tevékenységéről a Tóth László által 1995-ben összeállított „Hívebb emlékezésül...” című dokumentumgyűjteményben is említés történik. Ennek az értékes könyvnek az alcíme: Csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből 1945—1948. Ebben nem esik szó Holota memorandumairól, de szerzőjük Érsekújvár egykori liberális polgármestereként és a felvidéki menekültegyesület szervezőjeként és motorjaként van kiemelve, és szervezőtársai is fel vannak sorolva.

Holota emlékírása szerint a Felvidéki Menekült Magyarok Nemzeti Tanácsa 1949-ben az áttelepítési kormánybizottság likvidálásának elrendezésével szűnt meg. Hogy ebben az időben a kommunista diktatúra már kemény kézzel bánt az osztályellenséggel, azt hamarosan Holota is megérezte. Ezt írja: Miniszteri tanácsosi nyugdíjamat megvonták, eladható ingóságaim elfogytak, s a kommunista párt központja a budapesti törvényszék népbírósága elé szándékozott állítani. Bizalmas értesülések szerint én is rákerültem a deportálandók listájára, melyet a régi rezsim közéleti szereplőiből állítottak össze. Választanom kellett az éhenhalás, deportálás és emigráció között. Én az utóbbit választottam.

Az országot 1950. augusztus 26-án hagyta el feleségével együtt, s hogy Chilébe emigrált, annak az volt az oka, hogy elsőszülött lánya, Zsuzsa a férjével és Éva húgával már 1948-ban oda költözött, s később ott telepedett le a fentebb már említett Daisy is.

Az utolsó budapesti éveit élő Holotáról nekem személyes emlékem is van.

1948 tavaszán „Ipoly-útlevéllel” Budapesten jártam, s találkoztam Prohászka László gimnáziumi és egyetemi évfolyamtársammal. Elvitt egy eszpresszóba, ahol egykori osztálytársnőnk, Holota Zsuzsa dolgozott, s vele együtt az öreg Holotához is elmentünk. Nem volt sok időm, s csak rövid beszélgetést folytattunk. Megkérdeztem tőle, mi volt Jaross Andor negatív politikai elsodródásá- nak oka, s ő elmondta, hogy a volt képviselőtársak igyekeztek lebeszélni Jarosst a Sztójay-kormányba való belépésről, de ő nem hallgatott rájuk, s elindult végzetes útján.