Irodalmi Szemle, 1998

1998/5-6-7 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Holota János és Érsekújvár

Holota János és Érsekújvár

köztük a sarlós Balázs Andrásról, Berecz Kálmánról, Dobossy Imréről és Horváth Ferencről. Balázs és Horváth aztán állandó rendőri felügyelet alatt álltak, de az — mint Horváth nekem később elmondta — eléggé liberális volt. Azt nem tudom, hogy Balázs és Horváth a nyilas időt hol vészelték át, de Berec- zet akkor letartóztatták. Az Újvárból való csoportos elszállítás közben sikerült megszöknie, s utána Dobossy Imréhez és Bolya Lajoshoz hasonlóan rejtőzködve és bujdokolva élt. A nyilasok nagyobb méretű garázdálkodásait és likvidáló akcióit részben a kétszeres érsekújvári repülős bombázás akadályozta meg. Az első a nyilas uralom előtt három héttel, 1944. október 7-én volt, a szörnyűbb második pedig 1945. március 4-én. A bombázások utáni romvárosban a nyilasok is bizonytalanokká váltak, s csakhamar futniuk kellett.

Két hónappal később a második világháború Európában véget ért, s a Csehszlovák Köztársaság visszarendeződött, de a kollektív bűnössé nyilvánított szlovákiai magyarságnak még közel négyéves jogfosztottságot kellett elszenvednie. Ennek következményeit nem részletezem, csak annyit jegyzek meg, hogy a magyar lakosság száma országos és érsekújvári viszonylatban egyaránt nagyon lecsökkent, s az olyan brutális akciók, mint a csehországi deportáció és a reszlovakizáció a meggyötört magyarságban hosszan tartó sokkot idéztek elő. És azt sem lehet elhallgatni, hogy a csehszlovák koalíciós kormányzás az 1945 utáni években nyíltan az itteni magyarság teljes fölszámolására törekedett.

A rettenetes budapesti ostrom idején Holota még azt gondolta, hogy életben maradásuk esetén visszajönnek Csehszlovákiába, s ő visszakapcsolódik a kisebbségi politikai életbe. Ehelyett aztán azt kellett tudomásul vennie, hogy az új Csehszlovákiában magyar kollaboránsként elítélték, s vagyonát elkobozták. A Magyarországon maradás viszont biztatónak látszott. A hivatalos igazolásokon nehézség nélkül átjutott, egy ideig még miniszteri tanácsosként dolgozott, majd nyugdíjat kapott.

1945 áprilisától a Magyarországra menekült felvidéki magyarok érdekében szívós munkát végzett. Ezt én abból az emlékirat jellegű beszámolóból ismertem meg, melyet chilei emigrációjában Küzdelmünk a felvidéki magyarságért a II. világháború után címmel írt. 1945 áprilisában a Debrecenben székelő ideiglenes magyar kormány két tagjával, Gyöngyösi János külügyminiszterrel és Balogh István tárca nélküli miniszterrel tárgyalt, akik akkor jöttek vissza a szovjet-magyar fegyverszünet moszkvai aláírásáról. Tőlük tudta meg, hogy a Szovjetunió Csehszlovákiát nemzeti államnak tekinti, s a magyar kisebbség itteni érdekképviselete, érdekvédelme nem valósulhat meg. A súlyosan csalódott, de meg nem tört Holota következő lépése a Felvidéki Menekült Magyarok Nemzeti Tanácsának megalapítása és a menekültek jogi és szociális helyzetének rendezése ügyében összeállított memorandum volt. A Dálnoki Miklós Béla miniszterelnöknek átadott memorandum azzal az eredménnyel járt, hogy a menekültek ügyével az Országos Népgondozó Hivatalt bízták meg. Emellett egy pozsonyi menekültnek, dr. Stelczer Elemérnek a vezetésé