Irodalmi Szemle, 1998
1998/5-6-7 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Holota János és Érsekújvár
Holota János és Érsekújvár zsőt felsőbb nyomásra már 1939-ben le kellett váltani. Az új szerkesztő a bécsi döntés után Pozsonyból Újvárba költözött Kovács Endre lett. Jaross segítségével Holota a nyilas időkig védettséget biztosított Sándornak és a nyomdatulajdonos Vadásznak, s másoknak is segített. A visszacsatolt területen jelentős közigazgatási változások történtek. Ezek közé tartozott a nyugati új megye, melyet „Nyitra-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye” néven alakítottak ki. Három járásból: az Érsekújváriból, Vágsellyeiből és Galántaiból állt, s székhelye Érsekújvár lett. A városban törvényszék is alakult, s a köztisztviselői réteg jelentékenyen megnövekedett. A megye főispánja Jaross Andor közeli rokona, Jaross Vilmos Móritz császári és királyi kamarás és a máltai lovagrend tagja lett, de őt betegeskedése miatt 1940 júliusában a nyitrai Thúróczy Károly váltotta fel. Alispánná Szent-Ivány József vejét, a demokratikusan gondolkodó és szociális érzékű báró Majthényi Józsefet választották meg. Ölvedi János nyugalomba vonulása után egy anyaországi jövevény, Rézler Gábor lett a város első embere, s ő már a hagyományos városbíró helyett a polgármester címet használta. A városi, megyei és járási tisztikarban is sok anyaországi működött, s közöttük a szélsőjobboldaliak, antiszemiták aránya is számottevő volt. Az antiszemitizmus régi helyi szócsöve az 1932-ben indult Érsekújvár című hetilap volt, mely 1933 és 1938 között Érsekújvár és Magyar Vidéke címen jelent meg, s kis példányszámban fogyott. A bécsi döntés utáni években megerősödött; a régi szerkesztő, Schneider Ede irányította, s főmunkatársa Janson Jenő megyei főlevéltáros volt. Ő a húszas években rövid ideig a helyi gimnáziumban tanított, később Pozsonyban az ellenzéki magyar pártok által fenntartott egyetemista diákmenza ügyeit intézte. A sarlósokkal nagyon rossz viszonyban volt. A közigazgatási változásokkal kapcsolatban megemlítem, hogy 1939 és 1942 között A Felvidék városai és vármegyéi címmel huszonkét kötetes sorozatot adtak ki. A tizenegy város (Érsekújvár, Rimaszombat, Komárom, Kassa, Léva, Ungvár, Rozsnyó, Beregszász, Munkács, Losonc, Ipolyság) közül elsőként Érsekújvár kötete, helyesebben mondva füzete jelent meg, s Kassa két kötetet kapott. A tíz vármegye (Nyitra-Pozsony, Gömör-Kishont, Komárom, Abaúj-7or- na, Ung, Bars és Hont, Esztergom, Bereg, Zemplén, Ugocsa) közül is az Érsekújvár székhelyű Nyitra-Pozsony vármegyéé volt az elsőség. A sorozat szerkesztője (és társszerzője) K. Thury György volt. A kompilációszerű kiadványok sok hasznos adatot tartalmaztak, de a színvonaluk nagyon gyenge volt, és sok tárgyi tévedés fordult elő bennük. Az érsekújvári vonatkozású Nyitra-Pozsony kötetet az Érsekújvár és Vidékében Szőke Béla tanár keményen megbírálta, s tudománytalannak nevezte. Mikor a szerkesztő-szerző az Érsekújvár és Magyar Vidékében érvek helyett csak „beneši szellemű támadást” emlegetett, akkor az Érsekújvár és Vidéke szerkesztőségi cikke a tudományos életben ismeretlen Thuryt olyan alkalmi szerzőnek minősítette, akinek egyetlen célja van: a pénzszerzés.
