Irodalmi Szemle, 1998
1998/5-6-7 - ANKÉT - Mit jelent az Ön számára az Irodalmi Szemle, és miben látja a folyóirat jovőbeli szerepét? - TURCZEL LAJOS: Az Irodalmi Szemle nyitott az irodalmi irányzatok előtt
AZ IRODALMI SZEMLE 40 ÉVE Ankét Az Irodalmi Szemle megjelenésének 40. évfordulójára készülve felkértük a folyóirat munkatársait, válaszoljanak az alábbi kérdésre: Mit jelentett az Ön számára az Irodalmi Szemle, és miben látja a folyóirat jövőbeli szerepét? íme a beérkezett válaszok! TURCZEL LAJOS Az Irodalmi Szemle nyitott az irodalmi irányzatok előtt A magyar nyelvű irodalmi folyóirat létrehozásáért a Szlovákiai írószövetség magyar csoportja megalakulásától kezdve szívós harcot folytatott. Én 1954-ben jöttem Pozsonyba, s gyorsan bekapcsolódtam a csoport választmányának munkájába. Az akkori viszonyok között a legfontosabb feladatok egyike a központi irodalmi lap volt, melyről a felsőbb párt- és állami szervekben is tárgyaltunk. Ott azzal érveltek, hogy szűk keretű kisebbségi irodalmunk igényeit az Új Szó, Új Ifjúság és Fáklya bőségesen kielégítik, de mi olyan orgánumot kívántunk, amely a minőség elvének következetesebb érvényesítésével meggyorsítja az irodalom fejlődését, s tudományos és művészeti folyóiratok hiányában időnként képet ad a többi művészeti ág és a humán tudományok előrehaladásáról. A lap kiharcolása elvileg a választmányunk közös munkája volt, de a legnagyobb érdemet Dobos László szerezte, aki az ifjúsági szövetségben (CSISZ-ben) való előző működése idején sok fejest ismert meg, s a lap érdekében sikeresen lobbyzott náluk. Ezért a főszerkesztői tisztséget sokszorosan kiérdemelte. Nekem publikációs gondjaim korábban sem voltak, az Új Szó, a Fáklya majd A Hét folyamatosan, zökkenőmentesen hozták az írásaimat, de az Irodalmi Szemle becsültebb bázist jelentett számomra, s engem és másokat is nagyobb igényességre késztetett. Legjobban Fábry Zoltán örült neki, aki a két háború közti időben saját lapot szeretett volna létrehozni. Ez nem sikerült neki, de 1928-tól állandó bázisai voltak: a Korunk, Az Út és a Magyar Nap. Ismeretes, hogy a Szemle megjelenését Fábry „Ideje már bizony” című cikkel üdvözölte, s főmunkatársa és haláláig legaktívabb munkatársa lett. A negyedéves szemlének indult lap első évfolyamai sok fogyatékosságot tartalmaztak. Emlékszem arra, hogy egyik budapesti tartózkodásomkor Do-
