Irodalmi Szemle, 1998

1998/3-4 - TALLÓZÓ - Voigt Vilmos: „Kossuth nem volt kormányzó, hanem király!” A szabadságharc népköltészetének utóélete napjainkig

VOIGT VILMOS

folklór általános jellemvonásait jól tükrözik, eredetiségükhöz sem férhet kétség.

Halászi községben, a Kossuth Lajos utcában működik a „48-as csárda”. Ezt 1948-ban átépítették (nyilván erre utal a neve is), B.I. működtette 1956-ig. Ezután lakás. 1967-ben eladják, az új tulajdonos, az M. család felújítja, borozó lesz belőle 1972-től. Majd borozó-falatozó, még később ezt sörözővel bővítik. A beküldött fényképen is látszik, mai neve „Badacsony Borozó Söröző”. Amit tehát „48-as csárda” néven említenek, ma ezt a tradíciót nem képviseli.

Még érdekesebb a „Kossuth Lajos a csikókertben” c. monda. Ez hortobágyi történet, arról szól, hogy egy Nagybálint nevű katonaszökevény hogyan menti meg az ide bujdosó Kossuthot a perzekutorok elől. A 75 éves adatközlő azon morfondírozik a monda elején, ki is lehetett ez a Nagybálint? Kossuth Lajos alakjáról nem spekulál, ő közismert ember, jogosan szerepel a különben minden életrajzi vagy történeti hitel nélküli mondában.

„Hogy ki vót igazibúi Nagybálint, azt máig sem tudja senki. A keresztnevit elhallgatta a törvíny előtt. Csak az az egy biztos, hogy ílt és nagy vót. Amikor meglátom a tévébe a míveísi minisztert, mindig ez a Kossuth-törtínet jut az eszembe, merthogy az is olyan nagy '„colos”, na meg Bálintnak is híjják.”

A történet szövegelemzése sok tanulsággal járna. Ám most csak arra hivatkozom, hogy itt még él a magyar folklór: noha a tévéhíradókban szereplő mai miniszter magas alakja emlékezteti erre az adatközlőt. A történet hiteles, valódi, mai 1848-49-es folklór. Ilyen adatokat remélhetőleg még sokáig gyűjthetünk.

A százötven évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc sokféle szempontból értelmezhető ma is. Ha a folklorisztikai szempontokat vesszük csak figyelembe, két tanulságra figyelhetünk fel. Egyrészt ki kell szélesíteni az így vizsgált adatok körét, és természetesen ide kell vonni az 1849 utáni adatokat is. Másrészt bármilyen szaktudományos elemzés (még a pontos is) itt is mintákat követ, elvárásoknak felel meg. 1848-49 ugyanis most is (és a jövőben is) példakép, hivatkozási alap marad.