Irodalmi Szemle, 1998

1998/3-4 - Bordás Győző: Meg lehet ezt a tébolyt érteni? (novella)

Már napok óta lázban voltam a rádió miatt. Látni és főleg hallani szerettem volna a csudamasinát, azt a szenzációs találmányt, amelyhez én nagy reményeket fűztem. Éppen ezért nem értettem, apám miért olyan közömbös iránta. Pedig neki is szerettem volna kifejteni gyorsan formálódó véleményemet, sőt szilárd meggyőződésemet, hogy ha a rádió itt, Európában mindenütt tért hódít, és ez nem tűnt semmi messzi, sem meg nem valósítható elképzelésnek, szükség sem lesz többé újságra, meg talán könyvekre sem. Mert — s erről is határozott nézetem volt — minden hírt, tudósítást, riportot, sőt akár még a verset és a regényt is csak beolvassák a rádióban, amit én, ha akarom, fekve hallgathatok, akárcsak a londoni katedrális búgó harangját.

— Még az iskola is fölöslegessé válhat, akár egy régi kacat — magyaráztam Klárának, amiben úgy véltem, gyors egyetértésre jutottam vele —, mert a fejünkre csatolhatjuk a hallgatót, kezünkben a papír és a ceruza, a nem létező drót másik végén pedig a világ legjobb történelem-, latin- vagy matematikatanára. Ha ez a hálózat kiépül — lelkendeztem, széles gesztusokat téve, mintha egy nagy festményt készítenék a világ újjászületéséről —, szabadon választhatnánk a világ bármely nyelve közül, s azon a nyelven tanulhatnánk, amelyen éppen akarunk.

Az újságok akkortájt már cikkeztek róla, hogy kialakulóban van egy fejünk fölött húzódó és bennünket is befogó Athén—Stockholm—Madrid éteri háromszög, amelyben szabadon keveredhetnek a nyelvek, anélkül hogy egymást zavarnák, mert minden adó más-más frekvencián működne.

— Még az államnyelvek is megszűnnének, ami olyan szigorú szabály lett a hivatalokban, hogy még az idősebbekre is rászóltak, ha netán nem úgy kérték a postán a bélyeget.

Klára tudni vélte, hogy a nagyháromszög-elképzelésnek azonnal ellenszegült a Berlin—Párizs—London, úgynevezett kis háromszög, mert ha sok mindenben nem is, abban megegyeztek, hogy csakis a három nagy európai nyelv röpködhet szabadon az éter szárnyain, minden egyéb provinciális, kisebbségi, tehát nem alkalmas a tömegek számára. Hogy mindez némi zavart okozott a fejemben? Magyarként kisebbségi voltam az utcán, de a német tagozatom a gimnáziumban ugyancsak kisebbséginek számított, éreztük ezt a bőrünkön

Meg lehet ezt a tébolyt érteni?

BORDÁS GYŐZŐ