Irodalmi Szemle, 1998

1998/3-4 - Grendel Lajos: Tömegsír (regényrészlet)

GRENDEL LAJOS

azon a földdarabon, amely a birtokom. Ma még nem deríthető ki egyértelműen, hogy a föltárt csontok mikor kerültek oda, s azt sem tudni, hogy zsidó, német, orosz, szlovák, magyar vagy cigány csontok porladnak-e a nevezett helyen. Ha hihetünk a tudománynak és a saját szemünknek, akkor megállapítható, mondta, hogy még a négerek csontja is fehér. Közbevetésemre, hogy a csontoknak nincs nemzetiségük, a polgármester elkomorodott, s határozottan más véleményt képviselt. Halálával az ember nemzetisége (az etnicitása, ahogy mondta) nem szűnik meg, mert bár a test múlandó, a szellem halhatatlan. A szellemnek nemzeti komponense is van, ennélfogva történelmi mélysége, hossz- és keresztmetszete is megállapítható. A feltárt tömegsír könnyen válhat viszály forrásává, s ez nem kívánatos dolog. Ez tehát egy nagyon is kényes kérdés. Ő akkor lenne a legboldogabb, ha az archeológusok megállapítanák, hogy vegyes nemzetiségű testek maradványaira bukkantak, vagy hogy tatárok dúltak azon a helyen, vagy hogy évszázadokkal korábban köztemető volt arrafelé, s így a tömeggyilkosság gyanúját el lehetne oszlatni.

Mert bizony, nagy a felzúdulás T.-ben. Igaz ugyan, hogy az én ártatlanságomhoz nem fér kétség, a falusiak mégis mind többen és mind gyakrabban teszik föl a kérdést, mért éppen ezen a birtokon történnek ilyen furcsa események, mért nem valaki másén. A véletlen sincs véletlenül, legföljebb a véletlen jobban elrejti okát, mint az, ami nem véletlen. Ezért, mondta a polgármester, ő a hivatali óráiban kénytelen haragudni rám, mert ha nem így tenne, nem őrizhetné meg a választói bizalmát. Ám mihelyt letelik a munkaideje, ugyanolyan szeretettel gondol rám, mint azon a napon, amikor megismert.

— Tudja, azért mégiscsak különös, hogy maga éppen történelemtanár — mondta.

Ő parancsnok, folytatta ezután. Persze nem lehet mindenki parancsnok, mert akkor ki hajtaná végre a parancsokat? Egész egyszerűen megállna az élet. Leállnának a gyárak, az üzemek, nem működne a villanytelep, a vízművek, a gázművek, a tömegközlekedés, a rendőrség, a katonaság, a tűzoltóság. Bezárhatnák a kózházakat és az iskolákat. O úgy képzeli, mondta, hogy nagyon régen, még az ember megjelenése előtt, két majomfaj élt a földön. A ragadozó, húsevő majmoké és a növényevőké. Az egyik a kezdeményező ember őstípusa volt, a másik a végrehajtóé. Úgy történhetett az egész, hogy a ragadozó majmok üldözték és irtották a növényevő majmokat. Nem annyira kannibalizmusból, mint inkább élvezetből. Rájöttek, hogy a ragadozó életmód jobban serkenti az agyműködést, mint a vegetáriánus, legelészésre berendezkedő passzivitás. A fű vagy a falevél nem szalad el, nem kell becserkészni vagy zsákmányul ejtésére mindenféle agyafúrt terveket kieszelni. A ragadozó majmot életmódja kényszerítette arra, hogy aktívabb és eszesebb legyen legelésző rokonainál. De az igazi minőségi változás csak azután következett, amikor a ragadozó majom rájött, hogy növényevő rokonát munkára foghatja, kizsákmányolhatja, hasznot húzhat belőle, női egyedeivel pedig akkor páro