Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Zs. Nagy Lajos: Hegyi beszéd, Karcsúsítás (vers)
ZS.NAGY LAJOS Hegyi beszéd Sűrű fenyvesekben kószálok szamócák és szarvasok között, néha norvég turistának érzem magam, máskor meg behavazott kétlábú költeménynek nem társalgók senkivel unom a fenyőillatú konferenciákat elnézem a lucfenyők csúcain bukfencező szüzeket olykor némán filozófiai értekezéseket intézek gyönyörű combjuk találkahelyére van úgy hogy feldobódom s kukorékolok a vad szirtek tetején elüvöltöm hogy nem jó ez így nem jó ez így nem jó hogy belém fojtódnak a szép magyar szavak no igen mert a bolondos mókusok s a morcos medvék amúgy sem értenék kemény nyelvtörvényt teremtek magamnak nem állok szóba senkivel már belső monológjaimat is szanszkritül mondom el (néha kínaiul) a szememből kódolt költemények sugárzanak gyöngyvirágillatú szeretőim lába közé... Karcsúsítás Olyan karcsú leszel, drágám, mint egy nyírfa, a bőröd is fehér lesz, s könnyező leveleid hullnak homlokomra. Nem olyan egyszerű ez, mintha mi volnánk
