Irodalmi Szemle, 1998

1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Duba Gyula: A forradalmár arcképe (Gondolatok Rázga Pálra emlékezve — esszé)

Magyar Március 1848—1998 nak tömjénező kitörések, hanem egy művelt idealistának komoly hangon és az érzések melegével előadott meggyőző előadásai, melyek minden egyes szavát áthatotta azon hit, hogy a magyar ügy azonos a demokratikus világsza­badsággal. A jobbágyfiú hő vágya a szabadság iránt, a mendikás diák sóvárgása, hogy nyomorának láncait lerázhassa magáról, a komoly munkát végző honpol­gár jogosult reménysége, hogy önkény, reakció, udvari fondorlatok, katonai ura­lom helyébe népszabadság fog lépni, késztették Rázgát arra, hogy mindent kockáztatva belevesse magát a szabadságharc gyorsan változó küzdelmébe, von- zatva attól a bűvös erőtől, melynek hatása alatt az élet szeretete, a szerető hitves bánata, egy család nyomora nem gyakorolják az egyénre a békés korszakban megszokott és minden heroikus elhatározástól visszariasztó hatásukat.” A budapesti és bécsi megmozdulások után 1848 tavaszán Rázga megalapítja a Pozsonyi Nemzeti Egyesületet, melynek maga lesz az elnöke. Bízvást mondhat­juk ilyen jellemre, hogy a forradalom tüzében ég! Lángolása, sokakat hevítve és felgyújtva, alig egy évig tarthat. Nem csak szónokol, hanem a harcokban is részt vesz A pozsonyi nemzetőrség 1848 őszén szétszórja és elkergeti a Nyitrába be­tört Hurban-féle csapatokat, majd csatlakozik a pákozdi csata után menekülő Jellasich bánt a híres „oldal mozdulat” keretében követő honvédezredekhez. Azonban a nemzetőrök Schwechatnál vereséget szenvednek Windischgrätz csá­szári hadaitól, a honvédtáborban Rázga Pál is jelen van. A nemzetőrök Pozsony­ba térnek a honvédsereggel együtt, Rázga a Zöldfa fogadó erkélyéről gyújtó beszédet intéz hozzájuk és isten áldását kéri a magyar fegyverekre. Pozsonyt császári hadak szállják meg az év végén Wrbna gróf vezetése alatt, megtorlás következik. Komárom felé még szabad az út, a lázadók, forra­dalmárok és kompromittáltak menekülnek a városból. Rázga Pált is hívják, veszélyben az élete!, figyelmeztetik. íme válasza: „Ne sértsetek. Gyáva volnék, ha elhagynám polgártársaimat, akik az én tanácsomra siettek a hazát védeni.” Nemes becsület szülte elhatározás, mély erkölcsi erőt érzünk benne. Meggon­dolatlanság is biztosan. A forradalmár Rázga nem ismeri a mérlegelést. Tettei­ben hisz, a következményekkel nem számol, gondolkodás nélkül vállalja őket. Férfi! Wrbna gróf és hadai bevonulása után Rázga Pál Bél Mátyás utca 24. szám alatti lakását feljelentésre megszállják a katonák, majd Vecsera várospa­rancsnok rendelkezésére Ferenczy városi tanácsos kirendeltséggel letartóztatja és elszakítja nejétől és öt gyermekétől. A városháza fogdájában, majd a vízi­kaszárnya börtönében várja sorsa beteljesülését. Történetírók szerint későbbi végzete így alakul: „Ha nyomon követjük mindazon momentumokat, melyek arra vonatkoznak, hogy életét meg lehetett volna menteni, ha egy Haynau kezébe nem kerül sorsa, ha a vallatás alkalmával az okosság és az életösztön érvényesül a hazafias és férfias elszántság rovására: tisztán áll szemünk előtt Rázgának a képe, aki öntudatosan, elszántan, hazafias és emberies ideáloktól áthatva és ezekből erőt merítve a vértanú halálát maga előtt látta s tőle nem rettegett, hanem azt elszenvedni akarta.” Romantikus század, a hősök kora! Az emberi viszonyok átláthatók és kiszámíthatók. Még a hatalmi szemben­

Next

/
Thumbnails
Contents