Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Keleti Svájc? Csehszlovákia magyarságpolitikája 1918—1938 (tanulmány)
TUDOMÁNY ló bűnjegy, illetve az azt beszélőkre csak bajt hozó veszélyforrás egyelőre a zárt családi közösségekben lelt menedéket, nem is sejtve, hogy idővel majd egy olyan kor is el jő, amely még a családi tűzhely melegéből is megpróbálja őt száműzni.10 * * * A csehszlovák propaganda eleitől fogva egészen a köztársaság 1938—1939- ben bekövetkezett első felbomlásáig rendületlenül azt hirdette, hogy a Csehszlovák Köztársaság Európa legdemokratikusabb állama, az ország nemzeti kisebbségei azonban e szólamoknak pontosan az ellenkezőjét tapasztalták. Podkarpatská Rus, azaz Kárpátalja húsz éves kemény küzdelem után is csak a felbomlás előtti végkifejlet idején érhette el — persze, akkor is csak puccsszerű proklamálás árán — a békeszerződésben biztosított, valamint az ország alkotmányában is rögzített autonómiáját. A prágai „csehszlovák” politikai vezetés teljesen érzéketlen volt a köztársaságba bekebelezett magyarság — de minden egyéb kisebbség — nemzeti érzése iránt, és gyanakvóan nézte azok minden megnyilvánulását. A csehszlovák kormány 1919. szeptember 10-én aláírta ugyan Saint Germain-en-Laye- ben a fennhatósága alá került nemzeti kisebbségek jogait garantáló ún. kisebbségvédelmi szerződést, annak méltányos alkalmazását azonban kezdettől fogva szabotálta, illetve különböző jogi és alaki kibúvókat keresett e nemzetközi dokumentumban rögzített elvek kijátszására és megkerülésére. Pedig egy nagyvonalú, mintaszerű nemzetiségi politika kialakítása, valamint a Magyarországhoz fűződő viszony békés rendezése — akár a határmenti magyar többségű területek önkéntes visszaadása árán is — biztosabb garanciát jelenthetett volna Csehszlovákia fennmaradása számára, mint a francia támogatás, vagy mint a kisantant-szerződések rendszere. Nem vitás, hogy az erőszakkal bekebelezett ellenséges érzületű idegen nemzetrészek a Csehszlovák Köztársaságot nem tekintették hazájuknak, nem éreztek és nem is vállaltak vele közösséget. Akaratuk ellenére kerültek cseh fennhatóság alá, így legfontosabb politikai célkitűzésük csakis a köztársaság államkeretéből való szabadulás lehetett. Tény, hogy a prágai kormány szinte állandóam harcban állt az ország nemzeti kisebbségeivel, sőt magával az „államalkotó” szlovákság többségével is. A végkifejlet ilyen körülmények között nem is igen volt meglepő.11 JEGYZETEK 1. Masaryk G. Tamás: Az új Európa. Košice 1923., 51-52. old. 2. Sbírka zákonu a naflzení štátu československého. Ročník 1918., 55. old. 3. Vö: Popély Gyula: A nemzetközi kisebbségvédelem és a csehszlovák kisebbségvédelmi szerződés. In: Regio, 1990. 1. sz., 66-69. old.
